Háttér

   Az oldal szerkesztőjeként szeretnék én is bemutatkozni pár szóban, hiszen olvasói énem is szívesen olvasgat azokról, akik a blogok, a kritikák és úgy általában az internetes könyvmolyság mögött állnak. Amit érdemes lehet tudni, hogy az írás és az olvasás számomra olyan szenvedély, ami egészen kisgyermek koromban kezdődött, amint megismertem a betűket, jött minden magától. Na, nem voltam nagy olvasó, sőt, egészen általános iskola felsős éveinek kezdetéig annyira nem fogott meg az írott világ, mint onnantól. Az Egri csillagok volt az első könyv, ami magával ragadott, azóta sem tud elengedni és Gárdonyi Gézának köszönhetem, ahol ma tartok. Azóta se nagyon találtam olyan regényt, amibe ennyire bele tudok merülni, szerintem vagy 8-10 alkalommal biztosan elolvastam. Meg ott van az eredeti film verzió is, rongyosra nézve, természetesen. :D

Szóval azóta indultam el a lejtőn. Az írás kicsivel előtte indult, első versem 4. osztályos koromban írtam, aztán kicsit takarékra tettem, majd az általános utolsó éveiben került ismét elő. Sokáig csak versekkel próbálkoztam, jelent meg helyi újságokban is, ám az érdeklődésem szép lassan elindult prózaibb irányba. Fanfiction, kisebb szösszenetek, ezeket alkottam unalmas óráimban, na, meg matek helyett, aminél különösen büszkévé tett, hogy csupán kétszer buktam le a év alatt! Jó-jó, ez nem akkora érdem, de ha azt nézzük, hány füzetem telt be ezidőtájt, szerintem valami büszkeségem mégis csak lehet miatta. Plusz, a végén az érettségi is meglett, tehát nem "fecséreltem el az időt" tanulás helyett.

Az egyetemen is írogattam még, a magyar szak olyan szépen hangzott, nekem is ki kellett próbálni, ám hamar rájöttem, nem egészen az én utam, amire tévedtem. Azért 1-2 évet lehúztam ott mielőtt feladtam volna, s valahogy azóta sem találom a helyem a világban.

Előtte sem, azóta sem, ilyen egy depresszív, pesszimista, borderline, bipoláris zavarú, különleges fantázia világban éldegélő elfuserált lány élete...

Jelenleg állandó szabadidőhiányban szenvedek, mióta 2019 januárjában megérkezett első királykisasszony az életünkbe, majd következő év júliusában a kishúga, szinte minden percem velük töltve telik. Ezen változtatni, pusztán annyiban sikerült, hogy ők elkezdték az ovit, én meg visszamentem dolgozni. Továbbra is emberekkel foglalkozom csak már egészen más közegben. A kereskedelemnek talán ezzel véglegesen búcsút intettem, maradt afféle hobbi, amivel kikapcsolódhatom.

Ez lennék én! :)