Rohadt világ, rohadt élet,
Miért kéne elviselnem, érted?
Fáj, a válasz, fáj a szó,
Megtört igen, fekete már a hó.
Útra léptem, útra érve,
Magam a világ ellen, s mégse
Halad az év, halad az élet,
Te se tudod elmondani, mért lett
Így a jövő, így a jelen.
Csak gyere, tarts most velem
Ne menj, ne engedd
El remegő, reszkető kezem.
De megtetted, de elmentél,
Bennem valami ezzel tört ketté.
Nincs bizalom, nincs remény,
Ezzel valami végleg, tényleg véget ért.
Liliomlány
Föld alatt, vagy felhők fölött,
Nézlek Téged a függöny mögött.
Nem értheted, hisz ezt senki sem érti,
Csak a szív fáj, mely minduntalan ezt érzi.
Kötél feszül, vagy ér pattan,
A szív feljajdul minden pillanatban.
S addig nem nyugszik míg el nem hallgat,
Fárad a lélek így tovább ballag.
Kétarcú lélek, vagy őszinte szív,
A test vonaglik, nagy csatát vív.
Kár, hogy csak nézed, de nem érted még,
Hogy a szív érted fáj, a test miattad ég.
Robban a csont, százfelé repül,
Így végzi tán, csak így egyedül.
Ne keress értelmet, hisz ebben nem volt soha,
Csak egy lány voltam, kinek élete mostoha.
Folyik a vér, mint megáradt patak,
Elszáll a lélek, szabadba, haza.
A virág is utolsó szirmait szórja szét,
Ez jelenti hát egy Liliom végzetét.
Sziasztok!
Mielőtt azt hinnétek, ez egy youtube videókat gyűjtő blog, nem, nem az. Szimplán úgy gondoltam, azok elmondanak kb. mindent, ami eszembe jutott és nem szükséges egyéb szövegeléssel aláfestőt adni neki.
Akkor most mi a búbánatnak írok?
Mert azt, ami jelenleg bennem van, nem lehet ennyivel lerázni. Jó, az ürességet nehéz bárhogy is...
A bipolárisok állandóan hullámzanak. Ez nem felvetés, hanem tény. Én, mint bipo már csak tudom, milyen szörnyű ennyire túlcsordulni érzelmekkel és azt játszani, viharba kerültem a tengeren. Az elmúlt időszakban a passzivitásé volt a főszerep, megpróbáltam mindenféle belső vívódásokat elnyomni és azt hiszem, sikerrel jártam. Aztán jött egy kupac változás, jó és rossz egyaránt és megingott a stabil semmiségem.
Szeretném azt hinni, innentől csak jobb lesz. Lezártam az életem egy szakaszát, kezdek egy új fejezetet és meglátjuk, mi lesz belőle.
Mutatok egy verset 2022. júniusából:
Ennyi lenne
Megint egy ének, megint egy dallam,
Ki van most mellettem ekkora bajban?
Egyedül állok, és csak borúsan nézek,
Magamnak jövőt, ugyan, így hogy remélek?
Tartsd magad, ők mondták,
Légy erős, bátor, ha hagyják.
Elnomynak, tipornk, de nézz csak előre,
Egyszer ez is véget ér, s felülsz a felhőre.
Vagy pokol tüze kínozna örökkön halálra?
Azt is elfogadnám, cseppet se bánva.
Csak múljon a múlt, érjen véget a jelen,
A jövőt tagadom, nem én, nem szívlelem.
Ez vagyok én, az őrült, az ostoba,.
Kit bezárva tartson a biztos szoba.
Hét lakat őrizzen, ne bízzon senkiben,
Így hagy majd el, zúzott darabokban szívem.
