Hol is kezdjem? Tudom-tudom, az elején. Hülye kérdés.
A cím nagyon találó amúgy, mert tényleg sok mindent szeretnék kiadni magamból, egyszerűen túl sok, amit érzek, ami történt, történik, ami körülvesz. Aztán persze rázúdítom arra vagy azokra, akikre nem akarom, mert ugyan kinek is mondhatnám el? Anyámnak? A nemlétező barátaimnak? A páromnak, aki tulajdonképpen nincs is? Áh, hagyjuk.
Beraktam egy chilles Twilight válogatást a yt-on és elkezdtem pötyörészni ezt a bejegyzést. Ez legalább eddig megy.
Mondjuk mostanában kiolvastam egy könyvet, elkezdtem egy másikat és egészen jó érzéssel tölt el a dolog, még ha nem is egy "hű, ez odaba**" kategóriájú könyv. Majd, ha túl leszek mindhárom részen, lehet, hozok róla valami szösszenetet, hogy ne csak a sipákolásommal legyen tele a blog.
De, hogy legyen benne olyan is, tömören összefoglalnám az eddig történteket: Amit 2025 elkezdett azt 2026 kamatostul folytatja, hogy száradna el! -.-"
Egyedül töltöttem a karácsonyt, majd a szilvesztert is, pontosabban Pocoval, aki álmosan pislogott rám 31-én éjfél előtt nem sokkal, hogy mi a búbánatért tartom full egymagam a hagyományt és fogom meg a pezsgőspoharat mikor felcsendül a Himnusz.
Kis műsorszünet, 12 nappal később folytatom a bejegyzést:
Hol is tartottam?
Ja, igen, Valentin-nap van csak úgy halkan megsúgom, mert bár marhára nem érdekel, de azért enyhén szólva s.arul esik a dolog. Tavaly kaptam egy random rózsát az ajtóm elé valakitől, akitől szentül hittem, hogy Ő lesz a társam. Aztán kihátrált és odadobott valakinek, aki akkor bebizonyította, hogy értékes vagyok. Csak azóta eltelt kb. 1 év és rohadtul értéktelennek érzem magam.
Nagyobb hatásszünet, április 4-én folytatom a soraiamat.
Csak, hogy lássátok, a baj a fejben nem is kicsi, a káosz meg csak a jéghegy csúcsa kb.
Húsvét van amúgy, ami vicces. Ja, mondjuk azt, hogy vicces, mert a szomorút már megszoktátok. Szerintetek kikkel töltöm ezt az ünnepet?
Nem, nem jó a tipp, nincsenek itt sem a gyerekek, sem a """párom""", csak Poco és az új szőrös ördög, Nitro. Lett egy kutyám, megint. Hogy jól átgondolt döntés volt-e? Aligha. Egyelőre küzdünk, mint malac a jégen, mert 12 hetes és pokoli gyerek, de annyira cukin tud néni a kék szemeivel az utcai vegyesvágott fajtájú csöppség, hogy muszáj megbocsátanom neki. Egy hét alatt kezdi megszokni a rendszert, csakhát lázad minden ellen. Az internetkábellel pl. az első egyedül töltött napjukn összeveszett, a szerelők szépen kijavították a hibát (cirka 10e Ft-om bánja), egyelőre mást nem vágott gallyra. * lekopog *
Annyira nehéz belegondolni abba, hogy itt vagyok 33 évesen, tele lelki sebekkel és igazából semmit nem tudok letenni az asztalra, hogy ez az én érdemem. Van munkám, de a stabilitása megkérdőjelezhetővé vált az elmúlt időszakban, amúgy szeretem csinálni végülis. Házas vagyok... voltam, mert pár év után akkorát csalódtunk egymásban (legalábbis én benne fixen), hogy külön váltak útjaink. Van két lányom, akik nem szeretnek velem élni, nem szeretik, hogy én vagyok az anyjuk és igazából az apjuk új, pár hónapja képben lévő párjának anyjához is jobban kötődnek, mint hozzám. Ez lenne a "szuper anya" lét?
Be kell lássam, annyira utolsók közt kullogok mindenki életében, aki kicsit is számít, hogy igazából ha nem lennék is hamar túl tudnának lépni a dolgon. Nem kell megijedni, nem fogok semmit csinálni, nincs ilyesmiről szó, ez szimpla felvetés.
Volt egy mániás epizódom nemrég, itt döntöttem el teljesen, hogy lesz egy Nitrom, akárcsak anno 2 éve Pocoval. Legalább ez a két kis majom úgy csinál, mintha szeretnének, bízom benne, kötődnek hozzám legalább egy hangyafacnyit. A másik epizódikus döntésem, hogy elkezdtem egy vállalkozásban gondolkozni, ám azzal most ott tartok, nézek a beszerzett cumóra és qrvára nem hiszek magamban. Eddig se, de legalább vitt a lendület, az energia, most meg akkora csődtömeget látok, ha csak átvitt értelemben is nézek a tükörbe, mint ide Alaszka.
Jelenleg az életem olyannyira instabil, rendezetlen, káoszos és szétesett, ezt már nincs ember, aki összeragasztaná.
S hogy boldog vagyok-e? Nem, azt hiszem, nem. Az igazat megvallva qrva ..arul vagyok ba..za meg!
Na, de ez ilyen, ezt dobta a gép.
Megyek, kibőgöm magam kicsit ma is, utána leviszem a fiúkat és összekészülök a holnapi melóra.
