Kaitlyn Davis: Az aranykalitka 3. fejezet (2. részlet)

     

    Nem volt zene, ugyanakkor Leena mégis hallani vélt egy dallamot a lágy szellőben. Egy titkos dal, amit csak nekik szántak, egy ütem, melyre mindketten ráléptek, s megingatták csípőjüket. A bokája körüli érmék csengőként szóltak, gyönyörűen és dallamosan, ahogy követte Mikza példáját. Leena szerette volna a férfi vállára hajtani a fejét, de félt, megsérti gondosan elkészített arcát, ha mégis az apja észrevenné őt, nem véthet ekkora hibát. Így ehelyett hagyta, hogy a férfi izmai megmozduljanak törékeny ujjai alatt és szinte elaltassa őt. Mosolyának tökéletes íve rajzolódott ki arcán és biztos volt benne, az övéhez hasonló csillogás van a szemében. Úgy tűnt, megállt az idő, aztán eltolta magától, körbe forgatta, s ismét közelebb húzta, nevetés vegyült a dalukba. Leena örökre így maradt volna. 
De úgy tűnt, mindeketten érezték, mikor érte el idejük a végét.
 - Ma este - suttogta Leena, mint egy imát. Mikza bólintott, az ajtó felé nyúlt, ám ekkora megmozdult a gomb, hangja karcos volt, érdesen hangzott Leena fülében. Állkapcsa leesett, szemei elkerekedtek, mikor az ajtó kitárult. Mikza oldalra ugrott. Teste még mindig látható volt, vékony árnyék vetült a padlóra.
 - Leenaka? - Nem kapott levegőt. A nővére Yasemin volt, a bálra illően öltözve. - Van itt még valaki?
Leena megtalálta a hangját és nővére felé rohant, hogy ne jöjjön beljebb a szobába. 
 - Nem, természetesen nem, csak magamban énekeltem. Készen állsz az indulásra?
 - Nem láttam őrt, nem kellene itt lennie egy kísérőnek valahol? Még a palotában sem teljesen biztonságos. - Leena a szemét forgatta és minden tőle telhetőt megtett, hogy idegesnek tűnjön.
 - Igen, tudom. Hallottam ezt az előadást már korábban is, de hamarabb elküldtem a bálra. Reméltem, hogy pár percet egyedül tölthetek.
 - Ideges vagy? - nővére elmosolyodott, kedvességet mutatva, de csak azért, hogy elrejtse e kijelentés baljós hangját. Hasonlóan néztek ki, de Leenanak nem volt olyan különös fogalma a szeretetről, mint Yasmine-nek. A testvéreket, különösen a tizenkét lányt nem bátorították arra, hogy szeressék egymást, különösen ebben a családban nem. Mindegyiknek megvolt a saját anyja, akit gyászolt, a saját házassága, amelyet biztosítaniuk kellett, és saját trükkök, amikkel felkelthették apjuk figyelmét. Nem, a verseny az Ourthuri-módról szólt, nem a szeretetről. Yasmine idősebb volt, házas és anya. De ettől még jelentette volna Leenat az apjuknak, ha ezzel elnyerheti tetszését. 
 - Hát persze, hogy nem, miért is kellene? - Leena megvonta a vállát, ártatlanul nézett és felvonta a szemöldökét. - Rajtam a sor, bár valaki, aki idősebb és bölcsebb, biztos alig emlékszik rá, milyen volt, mielőtt eljegyezték. - A nővére mosolya lehervadt. 
 - Igen, a tinédzser lányok ostoba szeszélyei már mögöttem vannak. Készen állsz arra, hogy lemenj? Elkísérlek, nehogy megszégyenítsd a házat azzal, hogy egyedül sétálsz a folyosókon. 
 - Köszönöm Yasmine. Bízom benne, mindig a legjobbat akarod nekem. Csak egy pillanatra van szükségem, hogy felvegyem a fátylat. - Leena hátrébb lépett, remélve, nővére nem követi, mert nem tudta, Mikza mennyire van rejtve. De Yasmine az ajtóban várt kereszteb font karral enyhén mogorva arccal. Leena gyorsan megragadta a fátylát, rögzítette a koronát a hajához az arany kapcsokkal. Közben mindvégig nővérét figyelte a szeme sarkából és látta, ahogy annak szeme végigjárja a szobát valami titkot keresve. Mielőtt jobban megtehette volna, Leena szembefordult vele, készen az ünnepségre.  Egyetlen gyors pillantást sem vetett az ajtó mögött állóra, bár azt kívánta, bárcsak elköszönhetne még tőle, még egyszer a szemébe nézhetne a bál előtt. Ehelyett csak követte nővérét. 

(folyt. köv., fejezet vége)

Kaitlyn Davis: Az aranykalitka 3. fejezet (1. részlet)

 3. fejezet

    A házasságoknak boldog dolgoknak kellene lenniük, de Leena nem tudta feloldani a pánik szalagjából képződött csomót a bensőjében. Minden órával egyre közelebb került ahhoz, hogy apja figyelme rá irányuljon. És néhány percen belül minden szempár rászegeződött.
    A nővére esküvőjére aznap délután került sor a kerti teraszon, ahol a Napisten tanúja volt, s a város nagy része. Gyönyörű volt, bár Leena nem igazán figyelt oda, mosollyal az arcán, álarccal eltakarta növekvő, háborgó érzelmeit. A szertartás alatt nővére állt a figyelem középpontjában. Azonban hamarosan elkezdődtek az ünnepségek. Ma este Da'astiku minden ura felkereste a királyt és arra kérte, adja fiát a világ legújabb elérhető hercegnőjéhez a királyságban. Sajnos Leena volt a következő a sorban - mint egy fényes aranyérme, amelyet mindannyian szeretnének birtokolni. Ugyanez történt Fayrih-vel is. Kevesebb, mint négy hónappal nővérük esküvője után eljegyezték egy gazdag nemesi házzal láncra verve és örökre a városhoz kötve. Leena megfogadta, soha nem áll be ebbe a sorba. A tükörbe pillantott, megzavarta az előtte álló nő. Sápadt bőr egy falakon belül leélt elkényeztett életen át, természetes oliva árnyalatú bőrrel, ami napfényért kiált. Sötét ébenfa haj, amely göndörödő tincsekben hull alá, élete nagy részében nyíratlanul, most megcsavarodott csomóban fonódott a feje tetején. Nagy szemek, túl nagyon vékony arcához, körös-körül aranyszín pettyekkel, melyek kiemelik mézszínű íriszét. Egy hercegnő. De nem így látta magát. Ez a lány gyenge volt, alázatos, semmi másra nem szánták, mint fiúgyermekek szülésére. Leena sokkal többet akart ennél. Erősebb volt e sorsnál. 
 - Majdnem kész, hercegnő - mondta a szobalánya. Leena mosolyogva beleegyezett. Hozzá van szokva az efféle előkészületekhez. A tükörbe bámult, az arca mögé és az ágya felé nézett. Alatta elrejtve a ruhadobozai között egy bőrönd volt, majdnem tele. Mikza parasztruhát gyűjtött mindkettejüknek, szárított ételmaradékot és minden esetre felkészülve, fegyvereket. Leena aranyérméket és néhány ékszert lopott el a hatalmas gyűjteményből. Nem elég ahhoz, hogy észrevétlen maradjon ebben a palotában, de elég ahhoz, hogy néhány ember egy életen át megéljen belőle. Már csak egyetlen dologra volt szükségük a távozáshoz és Mikza azt ígérte, ma este megtalálja. - Ideje feltenni a fátylat, hercegnő. - Leena újra előre összpontosította a tekintetét, és nézte, amint elegánsan szőtt arany láncszemek hullnak arcára. Olyan furcsa, hogy ennyi idő és erőfeszítés kell, hogy megszépítse vonásait, hogy aztán elfedje és elrejtse a világ elől. 
 - Állj - mondja és felemeli a kezét. - Majd én megcsinálom. Szeretnék néhány percet egyedül.
Mikza az ajtó előtt várakozott és kötelessége szerint őrizte. De csak egy percre is látni szerette volna anélkül, hogy fém lógott volna a szeme elé, ami kissé eltakarja látását. 
 - Ahogy kívánja, hercegnő - A szobalánya megfordult és elment, halkan becsukta maga mögött az ajtót. Leena felállt, szemei továbbra is az előtte álló idegent nézték. A ruha új volt, kifejezetten erre az alkalomra varrva. Ujja nyitott és áttetsző volt, felfedve a tetoválásokat, melyek a karját festették. Az arany selymek körbefolytak alakja körül, megnyújtva lábait. Egy díszes öv szorította a derekát, gyémántokkal csillogott, ami a bokája körüli érmékhez illett. Valahányszor lépett, halkan csilingelt. 
Milyen lenne durván szőtt, unalmas barna ruhákat hordani, amik felsértik a bőrt? Hogy megmutathassa az arcát ahelyett, hogy eltakarná krémekkel, púderekkel, fátylakkal? Mikzával lenni nappali fényben, ahol emberek veszik körbe, mégsem kell félnie kiléte felfedezésétől? Vajon valaha tudná ilyen szabadnak érezni magát? A csomó szorosabbra szorult. 
Leena vett egy mély lélegzetet, s ameddig csak lehetett övének feszítette a hasát, próbálta megnyugtatni feszült idegeit. Valamilyen oknál fogva nem tudta lerázni a benne feltörő rettegő érzést. 
Kopogás hallatszott. Két gyors, majd egy lassú. A jelük.
Aggodalma kissé megemelkedett, ahogy az ajtóhoz ment, hogy Mikzat beengedje. 
 - Megtaláltam - mondta izgatottan. Gyorsan becsukta maga mögött az ajtót. Kihúzott egy kis üveget a zsebéből és úgy tartotta, hogy Leena láthassa. Nem volt rajta címke, de tudta, mi az. Egy nagyon drága szer. Egy krém, a börtónusához tökéletesen illő. Elég vékonyan felkenhető, hogy ne látszódjon a karján, de elég jól takart ahhoz, hogy elrejtse a hercegnőket bélyegző fekete mintázatot. Egy olyan országban, ahol a tetoválás társadalmi osztályt jelent és mindenki fedetlen karral töltötte a meleg hétköznapokat, ez a krém a szabadságot jelentette. És egy vagyonba került. Mikza talált egy kereskedőt, akitől nem állt távol a törvény kikerülése, egy férfit, akit általában letartóztatott volna, de ehelyett nagyon jól megfizette azért, hogy ezt a kenőcsöt beszerezze. Leena-nak fájt, hogy el kell takarja a karját, legszívesebben elfutott volna, de csak megfogta Mikza kezét és megcsókolta. 
 - Ma este indulnunk kell az ünnepség után - könyörgött. Gyomrában enyhült a csomó most, hogy tudta, minden megvan, amire szükségük van. "Valószínűleg mindenki pihenni fog, részegen feküdni, senki sem fog őrködni. A palotában csend lesz." 
 - Egyetértek - mondta, és a lány vett egy nehéz lélegzetet, kiűzve a feszültséget a testéből. Ma este. Most megvolt az időpont, visszaszámlálás a szabadságig. Majdnem kikerült már apja kezei közül. - Tartsd magadnál, hátha történne valami. Van hova elrejtened? - Leena lenézett a ruhájára. A tégely kisebb volt, mint az ökle, de nem voltak zsebei, nem voltak olyan redők, amiben elfért volna.
 - Itt kell tartanom - mondta és kihúzta a tégelyt a fiú ujjai közül. A táskájuk túlságosan mélyen volt az ágy alatt, ahhoz, hogy most elővehesse, de nem bízott más rejtekhelyben. A ruháira az őt öltöztető szobalányok vigyáztak. Az ő dolguk volt, hogy átkutassák a fiókjait. Az ágy felső része pedig a szolgáké, akik minden nap bevetették, az ágyneműt a helyére igazították, párnáit felbolyhosították. Még a szobájában sem volt semmi, ami csak az övé volt. Semmi, kivéve...
Leena előre lendült, eszébe jutott az egyetlen dolog, amit senki sem mert megérinteni. Éjjeliszekrényének alsó polcán egy ékszerdoboz állt, épp akkora, hogy a cipője elfért benne, de volt ott egy ennél értékesebb dolog is. Egy tincs az anyja hajából, egy gyöngyszeme, és a papírdarab, melyet születendő gyermekének írt arra az esetre, ha lány lenne és soha nem találkozának. A szolgák még ezen a szeretettől mentes helyen is tudták, békén kell hagyniuk ezeket az emlékeket.
Leena vigyázva, hogy ne gyűrje össze a ruháját becsúsztatta az üveget anyja kis dobozába, remélve, hogy egy angyal megvédi azt. Mikza a vállára ejtette a kezét. Ruhája vékony anyagán át is érezte bőrének melegét. A lány felállt és a fiú szavak nélkül osztotta meg vele érzéseit. Ujjaival végigsimított az arcán, vigyázva, nehogy elkenje a sminkjét, épp elég közel ahhoz, hogy a bőre alatt megborzongjon.  Leenanak nem kellett ennyire óvatosnak lennie, megragadta a fiú karját, soha nem akarta elengedni, azt kívánta, bárcsak elég erős lenne hozzá, hogy el tudja vinni. 
 - Indulnunk kellene - sóhajtott. Már túl soká elmaradtak. Elkezdett elfordulni, de Leena nem engedte el. 
 " Ha ez lesz az utolsó bálom, szeretnék veled táncolni.Szépen felöltözve nézni azt a férfit, akit szeretek, mosolyogva és nem színlelve." Szemei ellágyultak, keze a derekára esett, másik kezével karjának hosszát követte, kereste, s végül megtalálta ujjait. - Egyszer én leszek az, akivel táncol és nem csak az árnyékból figyelne. - suttogta. 

(folytatás következik)

Fenyvesi kirucc

 Pár kép arról, merre jártam az utóbbi napoban:

ennyi

Na, ez meglepett

 Nemrég akadtam rá erre a videóra és csak néztem, mint hal a szatyorban.
Cody Christian színész a Teen Wolf c. sorozatból ismerhetően, nem mellesleg van vele egy kissé stréber karaktewrem RH-n, aztán most ez. 
Nem is rossz, meghallgattam már párszor.

Olyan könyvet olvasok...

 Sziasztok, hello, meg a minden!

   Tudtam én, mikor feltettem a molyos polcomra, hogy kemény menet elé nézek, de, amit olvasok az inkább sokkoló, mint érdekes. Az első résznél konkrétan elkáromkodtam magam. A folytatásnál már azt hittem, szépen elindulunk és rátér azokra a kérdésekre, amikre számítottam. Nem, nem jött össze. Annyira... Hm, nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg.

   Az első történetben egy kislány anyja intelme nyomán gyökerestül megváltoztatja a gondolkodásmódját és a felnőttekhez való hozzáállását (a fiatalabbakról nincs szó, nem tudom, ott is történt-e változás). Se valamirevaló magyarázat, se körítés, hanem úgy durr bele, aztán tedd oda kedves olvasó, ahova akarod. Én meg így álltam (amúgy ültem, a villamoson, reggel) és néztem, hogy ez mi a jó ég volt?!
Mindegy, folytatódott egy másik történettel.
   Ha azt mondják, a srác nem kissrác, simán elhiszem. Ahogy ír, amiket gondol, ami történik vele... Áh, kegyetlen! Megbotránkoztató. Lehet, hogy szörnyű ilyet mondani erre, de ez legalább bemutatott egy világot, ami akár valóságos is lehet, hiszem nem tudjuk, mi zajlik bizonyos falakon belül, ámde belegondolni, hogy ilyen megtörténhet egyszerűen szörnyű. Közben meg a történet nincs rosszul összerakva. Legalábbis az elején. Utána új helyre kerülnek, az egyik rosszból a másikba. Tényleg mindenhol ilyen szörnyű az élet? Eljutottam arra a pontra, hogy megint egy szavát nem hittem, elvesztette az érdeklődésem. Már csak olvastam, s arra gondoltam, hova lehet ezt még fokozni.
   Jött a harmadik, egy kislány, ismét. Imádja a nagyapját, a nagymamája és az anyja annyira nem foglalkozik vele, az apja kirekeszti az életéből, de van neki egy személy, akivel jól kijön, aki igazán szereti és hagyja, hogy a lány szeresse, ahogyan csak egy gyerek tudja a nagyapját. Aha, ez így mind szép és jó, csakhogy lesz benne egy undorító csavar, ami után én szépen kikapcsoltam az ebookot és közöltem, innentől engem el lehet felejteni. 
Jó, nem, mert könyvet iszonyú ritkán hagyok félbe, de ez... ez feladja a leckét. 

   Körülbelül a felénél tartok és nem az a bajom vele, hogy hosszú, hanem, hogy megöl. Kiöl belőlem részeket, gondolatokat, ugyan ad helyette újat, azonban azok cseppet sem könnyedek. Azt hiszem, az efféle könyvekből a kevesebb több esetemben, pedig olvastam már kemény témákról szóló regényeket, novellákat, verseket. Áh, nem tudom, tovább merjem-e ma este olvasni...

Kaitlyn Davis: Az aranykalitka 2. fejezet (2. részlet)

 (folytatás)

        Leena olyan tisztán emlékezett arra az éjszakára - ezen az éjszakán szállt fel flörtölő hírneve. A bál során minden fiúval táncolt, arcokra ugyan nem emlékezett, mert mindegyiknek Mikza vonásait képzelte helyébe, mintha vele táncolna, a megmentőjével.
Hónapokba telt, mire lebontotta a falait, hogy ismét nyíltan beszéljen vele, de megérte. Mikza a kötelesség és a becsület embere volt, katona, akinek követnie kellett a szabályokat, ám a szeretet elég erősnek bizonyult, hogy áthatoljon ezeken az akadályokon. 
Végül Leena elmondta neki különleges képességét ő pedig megtanult várni, míg a lány felszínre jön. 
Leena egy lökéssel elrúgta magát a csempepadlótól és felfelé úszott a kékségben, míg arca egyre tisztábbá vált. Ahogy már százszor tette, Mikza benyúlt a víz alá, finoman megfogta és kiemelte a vízből, karjaiban tartotta. A gyertyafényben csillogó barna szemeibe nézve Leena végre megnyugodott. Mikza arcához emelte meleg tenyerét, hüvelyikujjával aggodalommal törölte le a könnyeket eltakaró vizet az arcáról.
De Leena nem akart az öccséről beszélni, még nem.
 - Emlékszel az első találkozásunkra? Hogyan próbáltad megmenteni az életem? 
Mikza elmosolyodott és bólintott, miközben tarkójára csúsztatta a kezét, s hosszú ujjaival beletúrt víztől csöpögő hajába.  
 - Emlékszel a hét másik alkalomra is, amikor meg kellett mentselek, mielőtt bevallottad a titkod?
 - Milyen titkot? - A léány ártatlanságot színlelt még jobban kinyitva amúgyis nagy szemeit. 
- Azt, hogy szereted, mikor a karjaimat köréd fonom - suttogta.
- Szerintem ez soha nem volt titok.
Kezei tovább csúsztak a mellkasán, míg meg nem érintette a vállát, amit lejjebb húzott, mígnem ajkuk összeért. Szíve azonnal megremegett, mintha lebegne és közelebb emelkedett Mikzához, karjai szorosabban ölelték őt. Érintése felkavaró volt, vígasztaló, de még így is lassú tüzet égetett hasában - azt a forróságot, amelyről azt remélte, az idő sem veheti el tőle.  A csókjai voltak az egyetlen, amitől félt, hogy belefulladhat, ezért is ragaszkodott hozzá.
Mikza karjai erősebben átölelték a derekát. Magas volt, sovány, de erős és tökéletesen illeszkedett a lány testéhez. Egymáshoz formálódtak, mint a víz, folyékony kecsességgel. Ahogy mozgott, ő is úgy mozgott vele.
Amikor Mikza elhúzódott, kifulladva követte, de Leena ismerte ezt a mozdulatot. Homlokát az övéhez támasztotta, lélegzetvétele bizonytalan volt a köztük lévő kis helyen, elviselhetetlenül hosszú utat hagyva ajkaik közt, s még hosszabb szünetet. Várta a szavakat, amelyekről tudta, hogy jönni fognak, azokat, melyeket utált, mert tönkretették boldogságuk tökéletes részletét, de azokat is, melyeket muszáj volt kimondani. 
 - Leena...
Visszabillent, úgy, hogy sarka a padlót érintette, hátralépett és pár pillanatig tovább hátrált. Mikza figyelt, várt, de Leena tovább menekült, futott. Saját medencéje mellett elsétálva kilépett az erkélyre az éjszakai levegőbe. Hűvös volt, kellemetlen vizes bőrének és azonnal áthűlt a teste tőle. De a lenti látkép megragadta a figyelmet, amire szüksége volt, amit keresett. 
Da'astiku. Királyságuk fővérosa, Ourthuro. Édesapja arany palotája a hegyvidéki város tetején ült és minden szinttel egyre lejjebb romlott az osztályok színvonala, a nemesek csillogó ezüstbevonatú fennsíkjától a kereksedők bronzfennsíkjáig egészen le a vason és kövön keresztül a tengerig. 
Sokan szerették Da'astiku szépségét, ahogy a napfény visszaverődött fémtetőről fémtetőre, de Leena durvának, túlságosan vakítónak találta ezt a csillogást.A holdfény szebb volt, a csipkézett sziklák szelídnek, a vad tenger nyugodtabbnak látszott. Még a tetők is csillogtak, de nem annyira, hogy bántsa a szemét csak annyira, hogy gyémántként csillogjon, tükrözve a víz csillogó felszínét. 
Ourthuro kemény hely volt. A szigetek meredekek voltak, tele sziklákkal,. melyek széle élesen metsző volt. A szikla amelyen éltek könyörtelen volt, fémércékkel telve, amelyek gazdaggá tették népüket érmekben és ékszerekben, de nem hagytak helyet másnak. Földjük nem tudott élelmet termeszteni, nem tudta táplálni a növényeket. Az éhség és a hőség megkeményítette a polgárokat.
De néha, a csillagok alatt Leena elfelejtette, hogy otthona könyörtelen hely. E selymes zafír alatt talán van helye a szerelemnek.
Mikza mellé lépett, vállára tette a karját, s közelebb húzta magához. Hő áradt ki a bőréből, felmelegítette, leolvasztotta egy Ourthuro-i hercegnő zord külsejét egészen addig, amíg csak egy lányt lett, aki sebzett és elveszett. Leena elernyedt az ölelésében, átkarolta a derekát, s a férfi szilárdságából merített erőt.
 - Ő még csak egy fiú - suttogta.
 - Tudom. - hangja lágy volt és erőteljes. 
 -  Azt hiszem, már nem tudok mit tenni - szólalt meg lassan, de ő is alig hitte el, amit mond. Mégis ez volt az igazság.
 Mikza szíve megállt egy pillanatra. Érezte, ahogy az ütem megáll a fülében, hallotta a sokkot a mellkasában. - Te...?
Hagyta, hogy a szellő beszéljen helyette, de Leena megértette. Sokszor beszéltek már erről, mindig evvel fejezték be a beszélgetést, mondván, nem hagyhatja el az öccslt, nem hagyhatja, hogy erre a sorsjra jusson.
De az idő ellene dolgozott. Már késő volt.
 - El akarok menni - Leena felemelte a fejét, állát a férfi mellkasára támasztva, hogy a szemébe nézhessen.
 - Mikor? - kérdezte.
 - A lehető leghamarabb. Alig több mint egy hét múlva Fayrih férjhez megy, majd apám hozzám, a következő lányához fordul. Mindketten tudjuk egy ideje, hogy az időm fogytán van, hamarosan megyezeik, és ha ez megtörténik, nem lesz menekülési lehetőségünk.
Mikza felemelte a kezét és kezei közé fogta az arcát. Mélybarna szeme az övébe fúródott. Mindig sötétebbek lettek, amikor szenvedély elárasztotta. Most már szinte feketének tűntek.
 - Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Menekültek életét? 
Tekintete a lány arcát fürkészte, keresve az igazságit. Leena lecsúsztatta kezét a férfi hátáról, megfogta, megszorította ezzel hangsúlyozvan igazát.
 - Szeretlek Mikza. Soha nem tudnék olyan életet elviselni, amiben nem vagy benne, ezért futni fogunk, ha ez az egyetlen lehetőségünk.
 - Nem tudok mit adni neked. Kegyvesztett leszek. Nem lesz díszes ruha, fényűző fürdő vagy szolgák, akik segítenek.
 - Nem érdekel - sürgette Leena - Az, ahogy érezzük magunkat, gazdagabb számomra, mint ez az aranypalota.
Háború dúlt a fejében, Leena látta ezt. Egész élete az övé megmentéséről szólt, mindig katona volt, mindig meg akarta védeni őt és mindig az ő szükségleteit helyezte előtérbe. Bizonyos értelemben jobban megszerette őt, de másképpen aggódott, hogy ez lesz az, ami tönkreteszi őt.
 - Mikza - sóhajtott - Kérlek, bízz benmnem. Ha itt maradok, meghalom. Talán nem a testem, hanem a lelkem. Már érzem, ahogy csúszom, megkeményedem. Ezt teszi ez a hely az emberekkel, ezt csinálja az apám, meg kell küzdenünk vele.
A férfi fejét lehajtotta, ajkát finoman a lányéhoz tapasztotta és pillanatog kitartotta azt. Ezúttal Leena volt az, aki visszahúzódott, aki könyörgött, aki szólásra kényszerítette.
 - Hercegnőm - sóhajtott. Leena szíve követte őt. - Igen, tegyük meg a lehetetlent. Dacoljunk a királlyal. Találjuk meg az örök ezüstünket.
Mielőtt befejezte a beszédet, Leena a nyakába ugrott bízva abban, hogy elkapja. A férefi nyakába tettem az arcát, s elmosolyodott, szélesebben, mint valaha, boldogabban, mint bármikor, amire emlékezni tud. Mintha a szíve meghasadna, nem tudja visszatartani a növekvő örömet.
Mikza elkapta, magasra emelte és gondtalanul, szerelemtől megrészegülten nevetett vele. Megpörgette a lány, s hagyta, hogy a ruháján lévő víz az éjszaka levegőjébe szálljon, szétfröccsenjen a szobában, minden csepp egy kicsit dobogott életük dalában.
Megcsináljuk. Megszökünk.
Leena hittebben. A szerelem volt az egyetlen dolog, amit az apja nem értett, ezért el kellett hinnie, hogy ez az egyetlen dolog, amire nem fog gyanakodni.
A szerelem végül is nem az Ourthuri-mód volt.
De távol volt ettől.
Az ő távolságuktól
A szabadságuk kapujában.

(folytatás következik)

Dallamtapad

 Ez a legújabb, bár már régebben is megragadt a fejemben csak most visszatért.

A mese annyira nem fogott meg, szép, szép, de nem lett kedvenc. Egyszer láttam, majd a közeljövőben szeretném újranézni a lányokkal, lassan be kell őket vezetni a Disney világába, eddig nagyon érintőlegesen láttak egy-egy mesét. 

Egy kicsit új, egy kicsit más

 Sziasztok!

Mint azt észrevehettétek, kicsit változott a blog kinézete, bár színvilágában alig történt valamicske újulás. Ez van, ez vagyok én. *karjait széttárja*
No, mindegy, a lényeg, hogy csináltam egy új fejlécet, megvariáltam a blogger nyújtotta lehetőségekből a külsőt és íme lett egy ilyen blogom. 

Remélem, másnak is tetszik, mert szerintem olyan kis szolidan pofás lett. 

Ez, meg az aktuális dallamtapadásom:

 

Skye V. Stokes - Rose Harbor RPG

Skye Virginia Stokes

"Ki-ki a saját életének ördöge, és csinál belőle poklot."

Becenév: Skye Születési adatok: Rose Harbor, 1997.10.31. Faj: született boszorkány Típus: saját Foglalkozás: takarítónő (Crystal Casino) Play by: Amber Heard

Külsõ megjelenés

Van benne erő és vehemencia, ami kisugárzásának ad egy negatívabb töltetet, pedig egyébként, ha valaki ránéz, nem gondolná, hogy annyi baj lehet vele. Vagány csajszi a kopott farmerében, a lazán fűzött bakancsával és az agyon-nyúzott hátizsákjával. Kecsesség árnyalatokban szorult belé, ő az a gyakorlatiasabb típus, akinek van egy fellépési stílusa. Kék szemei igézően hatnak a másik nemre, különleges árnyalatát sokan megdicsérik. Ha rásüt a nap, egészen a baba-kékig szelídülhet, ám, ha elbújik a nap mélykék lesz, akár az óceán közepén a végtelen mélységbe nyúló víz. Szőke haja kissé csapzott, vagy szedett-vedett kontyba csavarja, vagy hagyja szabadon lógni. Smink, ékszerek, ezekkel sem törődik túlságosan sokat. Egyedül a kapott amulettjére a nyakában vigyáz mindennél jobban.

 

 

Személyiség

Jó tulajdonságok:

- egyenes: Szemedbe mondja, ha valami nem tetszik neki, vagy, amit gondol. Olykor ebben segítőszándék rejlik, máskor a nemtörődömség miatt bukik ki a száján, ám attól sosem kell tartani, hogy odabent őrlődik vagy szitkozódik, miközben kifelé mosolyog. Sok esetben azért inkább a jó szándék vezérli ezen cselekedetét, mégis félre szokták érteni. 

- önálló:  Ha teheti egyedül dolgozik, nem akar senkire támaszkodni, mindent egymaga akar megoldani. Nincs szüksége tanácsokra, nem kell neki segítség, de makacssága olykor legyőzhető és mégis elfogadja a felé nyújtott kezet. A csapatjátékosság messze áll tőle, feszélyezi, szívesen bújna ki e teher alól. 

- terhelhető: Nincs az a feladat, amit ne vállalna még be. Képes egyszerre ötfelé fókuszálni, rá lehet bízni nagyjából bármit, mert állja a sarat. Maximum belül csúszik meg, de ettől még ugyanúgy elvégzi a munkát. 

- kedves: Alapvetően nincs vele semmi baj, kedves, aranyos, még mosolyogni is tud. Már, ha valaki hagy neki időt kibontakozni. 

 Rossz tulajdonságok:

- hirtelen: Eléggé szeszélyes és kiszámíthatatlan, de ezt többnyire akaratlanul teszi. Sokszor az érzései vezetik nem a józan ész. Nem ritka nála, hogy az egyik pillanatban még A-t mond, a következőben már B felé tart. 

- bizonytalan: Nem tud konkrét döntést hozni. Legtöbbször másra bízza az irány meghatározását, átadja a felelősséget és a teljes mindent a másikra. Nem bízik saját magában annyira, hogy kiálljon magáért és a nézeteiért.

- félénk, pánikra hajlamos: Gyorsan elveszíti a kontrollt, ha veszélyt érez. Mivel kemény előélettel rendelkezik, nem csoda, hogy lefagy, ha mozdulnia kellene. Kis esetlen, bajba jutni hajlamos a drága. 

- önbizalomhiányos: Soha senki nem mondott neki olyat, amivel erre rácáfolhatna. Vagy legalábbis ő nem emlékszik erre, ellenben a negatívumokat mindig megjegyzi. 

- gyerekes: Éppen azért, mert nem szereti a felelősséget, inkább csak végzi, amit mondanak neki, sokszor nem jól méri fel a helyzeteket és ezekre a reakciója sem mindig a legjobb. Sok tekintetben megragadt a nemlétező felhőtlen gyerekkorban, amit most akar megélni. 

 - befolyásolható: Hiába hiszi, hogy önálló és képes megállni a saját lábán, egy-egy jobb érvvel simán el lehet nála érni, hogy mindjárt ne úgy lássa az egészet, ahogyan eredetileg képzelte.

 

Kapcsolati jellemzők

Nehéz természete miatt könnyebb utálni, mint kedvelni. Feszínes, mosolygós ismerősöket szerzett magának az évek során, és rutinból kezeli a lenézést, meg az elutasítást is, de ez nem jelenti azt, hogy nem bántja a dolog. Nem fél kinyitni a száját (főként, ha van a szervezetében már valami extra), ami számtalan konfliktust szül, de ha a másik fél türelmesebb vele, megvárja, míg lehiggad, megismeri egy kedvesebb oldalát. Lehet Skye-t szeretni, csak nem szabad feladni. Szerelmi élete ezidáig futó kapcsolatokban merült ki, mivel a boszorkányság "átka" és az életvitele semmi mást nem hagyott számára, nemhogy normálisabb kapcsolatot, nyugalmat sem. Elképzelni sem tudja, milyen lehet valaki mellett huzamosabb ideig megállapodni.

 

Skye, a boszorkány

familiárisa: nincs

aktív képesség: Megérzi azok lelkét, akik még nem távoztak el teljesen, vagy ha nagyon földhöz ragadtak még valamilyen okból.

 Az egész boszorkányság dolog fiatal felnőttként robbant be az életébe, addig a környezete és ő maga is flúgosként tekintett a dolgokra, amik a hétköznapjait befolyásolták. Mivel képessége a normális élet lehetőségét szinte maximálisan elvette tőle, kisebb megkönnyebbülést érzett, mikor megtudta, van kiút. Elég szkeptikus alkat, szeretne hinni, viszont nagyon bizonytalan. Annyi biztos, az az amulett amit kapott hatalmas segítség, mert az erejét megköti, elvette tőle a látás azon formáját, amit ő leginkább átokként jellemez. A Redwine családdal került közelebbi kapcsolata, Connor volt az, aki segített neki kezdetben, aztán az öccsére, Zach-re bízta a lány tanítását, hogy ne vesszen el teljesen ezen új tudás birtokában.

 

 

Elõtörténet

Hogy ki Skye? Egy lány, akit még a saját szülei is kitagadtak, mert képes volt szembe menni mindennel, amit a családja rá akart kényszeríteni. Egyszerűen lelépett otthonról, mikor mindössze 16 éves volt és onnantól messziről kerüli a város határában álló gyerekkorát benne töltő házat. Sosem volt egyszerű eset, a baj megtalálta, ha nem, hát megkereste ő maga. Már a magánóvodában is verekedést kezdeményezett, holott szinte járni is alig tudott stabilan. Az édesanyja minden kapcsolatát bevetette, az apja a családi szálon keresztül mozgatott meg mindent, a bentlakásos iskolától a pszichológuson át, mindenhol járt. De ő ilyen. Nem akar rosszat, egyszerűen vonzza a nehéz helyzeteket, amikből nem lehet egy vállrándítással kiszabadulni. Ehhez jött grátisz, amiért aztán el is menekült otthonról, hogy egyre furcsább dolgokat látott, érzett. Olykor valaki ott volt a szobájában, tudta, hogy figyeli, de nem látta az illetőt. Mint a horrorfilmekben a mumus az ágy alatt, a nyíló szekrényajtó mögött. Ha eléggé koncentrál, halvány foltként is be tudja azonosítani, merről jön a figyelem, de ezektől leginkább elmenekült és pocsékul érezte magát akár napokig is. Borzasztóan zavarja a rengeteg megválaszolatlan kérdés, azt se tudja, kihez forduljon és amúgy is, azon kevesek, akiknek el merte mondani, kattantnak gondolta. Egy idő után maga is elkezdett hinni benne, baj van a toronyban, az állandósult fejfájás, a megérzései, a sok-sok nehéz küzdelem elkezdte felemészteni. 17 évesen már alkoholhoz nyúlt, nem telt el nap, hogy valamelyik házibuliban vagy csak szimplán valahol ne nézett volna az üveg fenekére. Így minden elviselhetőbb volt. A legnagyobb kijózanító pofonok első hulláma akkora érte, mikor poénból a barátnője az orra alá dugott egy terhességi tesztet. Ekkor már lassan 2 hete nyomta az ágyat, állandóan szédült, hányingere volt, még inni se ivott szinte. Az az átkozott teszt pozitív lett! Elvetetni már késő volt, a kisfiú élni akart, egészségesen, épen, noha nem természetes úton, de megérkezett a világra. A befogadó szülei már várták, Skye nem is látta őket, a babát is egyetlen pillanatra. Azóta is kattog ezen, kattog a gyerekkorán, rémálmok gyötrik, a képessége mellett ezek elviselhetetlenek. Mindössze két évvel ezelőtt, 23 évesen úgy nézett ki leszámolt az alkohollal örökre, mert rájött, kezdenie kell valamit az életével. Orvoshoz fordult, eljár az anonim gyűlésekre heti kétszer, orvosa tanácsára altatót szed esténként, az élete azonban nem akar rendeződni. Fix otthona nincs, nem is igényli már igazán, megtanult nélküle létezni, haveroknál húzza meg magát inkább, ám a lázadó korszakát szinte teljesen maga mögött hagyta. Annyira van szétcsúszva, amivel még magát ellátja, képes dolgozni, de sok minden nyomot hagyott rajta a múltból, amiktől talán sosem fog tudni teljesen felépülni. Mikor megrezzent a léc a talpa alatt, belépett valaki élete rozoga ajtaján, aki fényt kínált a sötétben. Így került kapcsolatba a Redwine családdal, s elfogadta a felé nyújtott kezet. Bizalmatlan volt, lehetetlennek tartotta, hogy a valóság ennyire sokszínű, de kis időt adott magának, hogy megszokja az új helyzetet. Boszorkány. Milyen furcsa szó, mennyire nem passzol hozzá. Ennek ellenére igyekszik megérteni lénye ezen részét, melyet ezidáig egészen másnak gondolt.

Közeli rokonság

Mr. & Mrs. Stokes - született boszorkány -  szülők

Zachary Redwine - Rose Harbor RPG

Zachary Redwine

"Az ember legszigorúbb kritikusa nagyon sok esetben saját maga."

Becenév: Zach

Születési adatok: Rose Harbor, 1994.08.17. (28 év)

Faj: született boszorkány

Típus: keresett

Foglalkozás: pub tulajdonos (Old Harbour Pub)

Play by: Brenton Thwaites

Játékos: Lyn

Külsõ megjelenés

Magasra nőtt legény, de szerencsére a plafont feje búbjával nem érinti, amolyan középátlagot képvisel a maga 185 centiméterével a férfiak közt. Szeme színe és hajáé egyaránt sötétbarna, de olyannyira, hogy egyes fényviszonyokban feketének tűnnek. Megjelenése amolyan lazán elegáns, sokszor látni ingben, amit egy farmernadrággal és sportcipővel kombinál. Középpontban nem szeret lenni, inkább elvegyül a tömegben, de ad magára, abban nincs hiba. Avval is tökéletesen tisztában van, mely alkalmakra, mi a dresskód és csak annyit mondhatok, nem áll neki rosszul az öltöny.

Személyiség

Jó tulajdonságok: 

- önálló: Nem igényel segítséget, sem társaságot ahhoz, hogy boldoguljon, legyen szó a magánéletéről vagy a munkájáról. Képes egymaga megoldani a problémáit. 

- kitartó: Ha kitűzi a célt, több akadályon is átküzdi magát, nem adja fel az első kudarcnál. 

 - maximalista: Nincs lehetetlen, félmegoldás, vagy "így sikerült". Amibe belefog ott odateszi magát száz százalékban. Ha úgy érzi, valami nem lett a legjobb, nekifut inkább újra, de a magas elvárásait meg kell haladja az adott dolog, esemény, bármi. 

 Rossz tulajdonságok: 

- makacs: Akár egy öszvér. Ha valamit eltervez, nem elég, hogy a legjobban akarja megvalósítani, még ragaszkodik is hozzá. Vélemény, cselekedet, bármiről legyen szó, kiáll érte, nehéz megmásítani az elképzeléseit. 

 - forrófejű: Nem ugrik az első szikrára, egészen jól vissza tudja már fogni magát ezen a téren, viszont ha eltalálják valamelyik gyengepontját, a gránát nem szól akkorát. Szinte látni, ahogyan gőz árad ki a füleiből, paprikavörös feje mellett két oldalt. Nehezen enged, mivel makacs természet is, ám ha hagynak neki némi időt lehiggadni, egészen gyorsan összeszedi magát. 

 - tapintatlan: Nincs túl jó érzéke a finomkodáshoz. Nem bunkó, azért annyira nem vészes a helyzet, viszont sokszor mond ki olyat, ami talán nem illik teljes egészében abban a formában hangos szavakhoz. A helyzeteket se feltétlenül jól méri fel, elég necces olykor az alkalmazkodása, na.

Kapcsolati jellemzők

Mivel vendéglátásban dolgozik, óhatatlan, hogy emberekkel érintkezzen, s kisugárzására a pozitivizmus jellemző, alapvetően jó kedélyű ember. Felületes, mindennapokat érintő beszélgetésekben jártas, mélyebb dolgokról annyira nem beszél, a magánélete pedig egyenesen tabu. Még azokat is nehezen avatja be, akik közel állnak hozzá. A család összetartó erejét nem vitatja, kiveszi a maga részét mindenből, míg némi szabadságot is kap cserébe. Az önállóságából nem enged, néha muszáj kitörnie a kötelességei hálójából. Legközelebb talán a bátyja áll hozzá, kölyökkorától felnéz Connorra, sok mindenben kikérte a tanácsát és segítette olyanná formálni, amilyen most. Romantika terén a kezdeményezőbbek közé tartozik, eléggé kitartó, ám, ha viszonzásra lel hajlamos egy kissé meghátrálni, passzívabbá válni, bár figyelmességéből szerinte akkor sincs hiány.

Zach, a boszorkány

Büszke rá, hogy minek és hová született. A Redwine koven erejében hisz, kiveszi részét az ezzel járó kötelességekből, ám szívesen tér saját útra. ha a mágiáról van szó. Kísérletező típus, szereti feszegetni a határokat, néha kikacsintani nem épp helyes irányba, talán éppen emiatt értette meg részben Hailey tettének miértjét, és talán egyike volt azoknak, akik a legtöbb támogatást nyújtották a családból a magának nehéz utat választó lányt. ő maga is táncolt már a perem szélére, aztán mégsem úgy sült el a dolog, ezt utólag nézve nem is bánja. Képessége a jövővel kapcsolatos, de mindössze néhány másodperc, egy-két perccel korábbiak a megérzései, nem lát konkrét képeket, hangokat sem hall, egyfajta érzelemhullám áramlik át elméjén, amiből megtanulta kikövetkeztetni, miről is lehet szó. Persze, van, hogy nem jön be a dolog. Az állatokat nem kedveli különösebben, a fiatalon hozzá csapódó Whisky azonban azonnal felkeltette figyelmét, érezte a vonzást kettejük közt és hamar ráébredt, az ő familiárisa a kis vörösbegy, aki azóta is állandó társa.

 

 

Elõtörténet

  Másodszülöttként látta meg a késő nyári napvilágot. Családja híres és nagy múltú, ezzel nem kis nyomás nehezedett szinte már születése pillanatától a fiúra. Azért mindig igyekezett eleget tenni kötelességeinek, tanult ahogyan elvárták tőle, minden fronton a tőle telő legjobbat nyújtotta, ám a nyomás és a megfelelés rányomta bélyegét az életére, olyan mértékű maximalizmus alakult ki benne, ami szinte már beteges mértékeket is tud ölteni. Édesapjától örökölte ezt a "rögeszmés tökéletességet", pedig bátyja sokkal jelentőségteljesebb céltáblát hordozott, mint ő. Kiváló eredmények, fullosan megírt beadandók, makulátlan diploma. Ez mind ő. Az egyetlen, ahol félresiklott a dolog, a családja alapkövében rejlik, ő ugyanis a boszorkány létet nem akarta minden elé helyezni. Számára fontos egyfajta szabadság az életében, ezért megpróbált 50-50-ben megfelelni mindkettőnek. Kitanulta a boszorkányság legalapvetőbb, legfontosabb pontjait amennyire korlátai engedték, bár voltak lázadó pillanatai, mikor tovább kísérletezett. Ezen életszakaszáról nem szívesen beszél, habár ettől függetlenül gyakran töpreng el azon, miért nem fejleszthetné tovább, az egykor kudarcba fulladt tanulmányozáson alapuló tetteit. Valahogy mindig oda lyukad ki, megvan az oka annak, hogy mégis a helyes úton maradt, noha kíváncsiságát teljesen sosem vetette el. Nem sok mindent hagy félbe az életében, ám ez egyike volt azoknak, amit hagyott kudarcba fulladni. Nagy hatással volt rá, megváltoztatta a világnézetének egy részletét, szabadabbá tette. A várost nem hagyta el,holott megfordult fejében, sokkal inkább saját lábára állt, megvette a kiszemelt helyet a kikötő sétányán. Így lett tulajdonosa egy remek kis csehónak, ahol nem az alja viselkedésé a főszerep, sőt különösen ügyel a rendre, a fegyelemre, viszont szívesen tölti ezzel mindennapjait, emberként, emberien, egyszerűen. Nem derogál neki a kiszolgálás, ahogyan a néha igencsak elszállt egyének kipenderítése sem. Jófiú, aki tud kemény is lenni. Familiárisa pedig állandó társ ebben, a kocsma egyik égköve, aki sokszor időzik a számára kialakított "luxus kalitkában", ami nincs szem előtt, ám nem is feltétlenül rejtőzködik a vendégek elől. Ha nem itt, akkor a raktárból nyíló aprócska dolgozószobában vagy odakint, a kocsmához szigorúan közel repked. Otthon szintén szabadon jár-kel, de sosem hagyná magára Zach-et, azon ritka alkalmak kivételével, mikor a férfi olyan helyre utazik, ahová nem viheti magával. Ettől függetlenül gyerekkora óta vigyáznak kölcsönösen egymásra, szinte már idejét sem tudják, mióta tart szoros kapcsolatuk. Más állatoknak azonban nincs ekkora szerencséje. A macskákat kifejezetten utálja, a kisebb testű kutyák számára patkányok, a térd felett kezdődő kutyákat megtűri ugyan, de ő maga sosem tartana. Nagyjából semmilyen állatot nem tartana, Whiskey-re sem úgy tekint, egyértelműen társként.

Közeli rokonság

Dominic Redwine - boszorkány -  édesapa, Redwine-koven vezetője 

Connor Redwine - boszorkány - bátyj 

Marcus Redwine - boszorkány - nagybátyj 

Hailey Redwine - boszorkány -  unokahúg 

Olivia Redwine - boszorkány -  unokatestvér 

Adrian Redwine - boszorkány -  unokatestvér 

Melody Redwine - boszorkány -  unokatestvér