Nap

 Vajon minden, ami velünk történik magyarázatra szorul?

Kell, hogy legyen egy ok, mi miért történik vagy egyszerűen el kell fogadnunk, nekünk épp akkor azt dobta a gép?

Igen, kitaláltátok, gödörben érzem magam. Az elmúlt egy-két hétben kifelé igyekeztem mászni, szépen megvolt a támaszték a lábam alatt, a kiálló szikladarabok, amikbe belekapaszkodhattam, majd hirtelen mindez semmivé vált és most lefelé csúszom. 

Tulajdonképpen számíthattam volna erre, hiszen minden napsugaras reggelt eső követ, ha az életemről van szó. Már megszokhattam volna, nekem nem jár az, amiről a könyvek szólnak. Nincs herceg, nincs fehér ló, nincs kacsalábon forgó palota, habár utóbbi kettőt nem is hiányolom. Ellenben azt az egy valakit, aki úgy szeret, ahogyan vagyok, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, mikor önmagamat adom... Létezik ilyen egyáltalán?

Nem, nem hiszem. 

Teljes csőd, átnevezhetném magam erre...

De tudjátok: