Benjamin Flanagan - Rose Harbor RPG

 

Benjamin Flanagan

"Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál."

Becenév: Ben
Született: Washington, 1999.08.22.
Faj: ember/alapító
Foglalkozás: egyetemi hallgató (molekuláris biológia szak)
Play by: Cody Christian 

Külsõ megjelenés

Külső megjelenésében erősen dolgozott a Flanagan vér, ugyanis sok tekintetben az édesapjára ütött. Sötét haj, világos arcbőr, ezt látják azok, akik rá néznek. Az elmúlt években leszokott róla, hogy teljesen leborotválja arcszőrzetét, így a minimum az egy erősebb borosta nála, de van, hogy tovább is hagyja nőni egy kicsivel. Magassága átlagos, kiállása férfias, határozottságot sugall és némi magambiztosságot, habár utóbbi olykor kisebb bizonytalanság miatt háttérbe szorul. Szeme színét anyjától örökölte, legalább ennyi jutott arról az ágról is. Tetoválása nincs, egyszer talán lesz, nem zárkózik el tőle. Van egy kisebb heg a térdénél, anno volt egy kisebb balesete, de az már olyan rég volt, szinte nem is emlékszik rá. Öltözködése korához illően semleges, nem fordít rá különösebb figyelmet, de tudja, mikor hogyan illik megjelenni és néha csak úgy a hétköznapokon, egy-egy egyetmi tanítási napon például magára ölt egy inget is.

 

Személyiség

Jó tulajdonságok:

- erős: Kitartó, erős, legyen szó egy jól irányzott jobb horogról vagy átvitt értelemben némi odamondásról. Nem hátrál meg, bátorságával erősíti az amúgy sem kicsi akaraterejét. Van benne egy stabilitás, az a biztos pont, amit nem csak ő, hanem a számára fontosak is ugyanígy használhatnak. Van benne energia. 

- eszes: Ez talán az egyetlen olyan jó tulajdonság, amit elismer, hogy apjának köze lehet hozzá. Szívesen tanul új dolgokat, átlát helyzeteken és van benne annyi kitartás, ami mindehhez elengedhetetlen. Forognak azok az agyi fogaskerekek rendesen, olajozottan. 

- kitartó: Szeret célokat kitűzni maga elé és mindent megtesz azért, hogy ezeket elérje. Elégedetten tud hátradőlni néhány percre, aztán újabb ötlete támad és kezdődik minden elölről. Nincs olyan, hogy feladás, nem szerepel a szótárában, ellenben képes kompromisszumot kötni. 

- mosolygós: Jókedélyű, kedves, árad belőle valami pozitív kisugárzás, amit mások is  megéreznek. Ő alapvetően szereti az életet, igyekszik másoknak is feldobni, ha lehetőse nyílik rá. 

Rossz tulajdonságok:

 - törtető: Ambiciózus alkat, tele tervekkel, amik nem épp elérhető apróságukról híresek. Ezekért teljes erőbedobással küzd a végsőkig, célokat tűz ki maga elé, hogy egyre feljebb és feljebb jusson, ha nem is karrierútjában a jövőben, legalább saját szemében. Ez a minimum elvárása. 

- harcias: Kiáll az igazáért, sokszor emeli fel miatta a hangját, kezdeményez konfliktust ebből kifolyólag, de nem esik nehezére visszaadni, ha netán megelőznék benne. 

 - kissé ügyetlen: Az, hogy kiesik a kezéből ez-az még elmegy, de a sportban is sokszor kispadra száműzik, mert  nagy túlzással, de a saját lábában képes orra bukni. Aki ismeri, egészen jól hozzászokott, ám mivel ő igyekszik maximálisan teljesíteni, egész életében bosszantani fogja ez a gyengeség.

 

Kapcsolati jellemzők

 Ember kompatibilis, nincs benne igazán komoly előítélet és jól ki is jön másokkal, ellenben, ha negatívan közelednek felé, vagy számára fontos személyt ér atrocitás akkor torokra megy, mint egy rottweiler. Szóval képes hamar felkapni a vizet, de nem a viták mestere, inkább az elkerülésé, habár totálisan árad belőle, legszívesebben lekapná az illető fejét a helyéről.  Tisztelettudó, tudja kivel hogyan kell beszélni, jól válogatja meg a szavait és képes helyén kezelni a dolgokat. Két lábon áll a földön, ami azért nem zavar bele az elnagyolt terveibe feltétlenül, de nem mindent oszt meg azonnal például az egyik professzorával, ami az eszébe jut.  Szerelmi kis életszerűsége eléggé vérszegény. Voltak randijai, volt rövidebb, valamivel hosszabb kapcsolata, de nem az erőssége utóbbi, talán, mert még nem is érzi szükségét, hogy konkrétan ilyesmivel foglalkozzon. Nem nőcsábász, ellenben ha a lány felkelti az érdeklődését és az sem utasítja el közeledését, akkor képes teljes erőbedobással azon lenni, elnyerje a szívét. Mint egy pár féfi tagja kedvesnek, gondoskodónak mondanám, amolyan úriember, aki néha kibillen a lovagi szerepből, de nem hűtlenség értelmében, arra képtelen lenne.

Ben, az ember

Mint alapító család sarja, muszáj volt megtudnia, mi minden rejtőzik a felszín alatt. Talán még évekig fog tartani, hogy rendesen feldolhozza ezt az információt, ám ennek ellenére úgy érzi, pont eleget kapott belőle. Alighanem, ha jobb kapcsolatot ápolna az apjával, érdeklődőbb is lenne annál, mint amennyire az, ám jelenleg ez is afféle kötelesség számára, amellyel együtt kell élnie. Hogy hogyan viszonyul a természetfelettihez? Amennyire lehet, kimarad belőle, bár azzal tisztában van, ez a végtelenségig nem mehet így, előbb-utóbb muszáj lesz lépnie. Mivel öccse is elérte a kort, hogy beavatódják a világ sokszínűsgébe, Benben kialakult egy még a korábbinál is erősebb védelmi ösztön, szeretné, ha Jackson kimaradna ebből, de pechjére a srácot sokkal jobban vonzza a dolog, mint őt valaha is ezidáig. A háttérből igyekszik egyengetni az útját, mindeközben az emberek közt megállni a helyét és felkészülni mindarra, ami még előtte áll.

 

Előtörténet

Hogy milyen érzés azzal a tudattal felnőni, hogy te tulajdonképpen ott sem kellene legyél? Benjamin érkezése túlságosan is korai volt, egy baleset, aminek következményeként napvilágot látott azon a bizonyos augusztusi napon és ennek nyomát mindmáig viseli. Christopher Flanagan, a pedáns diák, az ambiciózus fiatal felnőtt, a kiváló alapító, az apa... Oh, pardon, utóbbit jobb lenne kihagyni a  felsorolásból, noha az évek múltán igenis büszke lehet a fiára, akire talán nem hogy akkor, sohasem vágyott igazán. Mindegy is, lényegtelen, hiszen a gép ezt dobta és a kisfiúnak úgy kellett felnőnie, hogy tulajdonképpen csak álmodozhatott más kölykök boldog családi idilljéről. Azért megállta a helyét, bebizonyította, megvan a magához való esze, a talpraesettsége és kitartásból sincs benne hiány. Mindent hamar kezdett, ráérzett dolgokra, az iskola néninemű túlzással élve játszótér volt számára. Annyira hajtotta  a bizonyítási vágy, s teszi ezt mind a mai napig, hogy állandóan kis altatós fiolák sorakoznak a szekrényében, ne pörögjön túl, képes legyen néha relaxálni is. (Ám erről nem beszél, maradjon is kettőnk közt,. rendben?) Sokat számított élete több szakaszában, hogy apai jelenlét híján, anyai támogatással nőtt fel, abból azonban extra mennyiséget kapott, amit Ben nem bánt egyáltalán, kivéve, ha olykor elszaladt vele a ló.  Ő volt a támasz, aki elintézett mindent, helyrehozott necces dolgokat, és elintézett bármit, amit a fia kiejtett a száján. Természetesen mint minden kamasznak, neki is volt lázadóbb korszaka, bármilyen nehéz ezt mai fellépését figyelembe véve elképzelni, pedig azt is tökéletesen tudja, melyik lépcsőfok nyikorog a leghangosabban, önkéntelenül hagyja ki mind a mai napig. El kellett telnie pár évnek, mire valóban hálát tudott érezni, felismerte mennyit dolgozott az anyja, hogy mindkét szülő lehessen egy személyben. Éppen emiatt, már korábban, tudatalatt is igyekezett büszkeséget okozni neki, tanult, figyelt, olykor egészen kemény célokat tűz ki maga elé, mert ha ezeket eléri, önmagának is bizonyít, és neki is. Plusz ott az apja, aki egyszer csak mégis fiának akarta tekinteni, és nem tudta hová tegye, miként álljon hozzá. Nagyjából a "sehogy" jött be elsőre, és sok-sok időnek kellett eltelnie, hogy valóban nyitni merjen felé, legalább részben. Mert mégis az apja. Azért azt, hogy elmenjen egy úszóversenyre szurkoljon neki nem lett elvárás, sőt, a gimi befejezésének napján se tört volna össze, ha nincs ott a tapsolók közt. Valahogy az "apa" se jön a szájára, inkább szólítja "Chris"-nek, ezzel is valamilyen szinten lázadva ellene.   Az alma nem esett olyan messze mégsem a fájától, sok dologban hasonlít rá, örökölt tőle hajlandóságot a tanítással kapcsolatos pályára is, habár tovább ment a gimi szintjénél, egyetemi tanári professzor akar lenni, ha egyszer "nagy lesz". Erre gyúr minden nap, ez most a legfontosabb cél az életében. Nem ment azonban messzire, minden reggel beül az autójába és sokszor este ugyan, de hazaér, nem akart kollégiumba menni, se túlságosan messze, holott lett volna lehetősége rá. Ez a város azonban úgy vonzza akár a mágnest, majd talán később, ha már kezében a diploma "kupac", másképp fog tekinteni a jövőjére. Az is közrejátszik döntésében, anyja sem szeretné elengedni még őt, és ez az ok elég erős érv maradása mellett, az egyetem elvégzése után lesz alkalma újragondolni, mit szeretne a továbbiakban.

 

Közeli rokonság

Rose Green - ember -  édesanya

Christopher Flanagan - ember -  édesapa 

Jackson Flanagan -  ember - testvér (öcsi)

Abigail Flanagan - ember -  unokatestvér