Liliomlány
Föld alatt, vagy felhők fölött,
Nézlek Téged a függöny mögött.
Nem értheted, hisz ezt senki sem érti,
Csak a szív fáj, mely minduntalan ezt érzi.
Kötél feszül, vagy ér pattan,
A szív feljajdul minden pillanatban.
S addig nem nyugszik míg el nem hallgat,
Fárad a lélek így tovább ballag.
Kétarcú lélek, vagy őszinte szív,
A test vonaglik, nagy csatát vív.
Kár, hogy csak nézed, de nem érted még,
Hogy a szív érted fáj, a test miattad ég.
Robban a csont, százfelé repül,
Így végzi tán, csak így egyedül.
Ne keress értelmet, hisz ebben nem volt soha,
Csak egy lány voltam, kinek élete mostoha.
Folyik a vér, mint megáradt patak,
Elszáll a lélek, szabadba, haza.
A virág is utolsó szirmait szórja szét,
Ez jelenti hát egy Liliom végzetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése