ennyi

Na, ez meglepett

 Nemrég akadtam rá erre a videóra és csak néztem, mint hal a szatyorban.
Cody Christian színész a Teen Wolf c. sorozatból ismerhetően, nem mellesleg van vele egy kissé stréber karaktewrem RH-n, aztán most ez. 
Nem is rossz, meghallgattam már párszor.

Olyan könyvet olvasok...

 Sziasztok, hello, meg a minden!

   Tudtam én, mikor feltettem a molyos polcomra, hogy kemény menet elé nézek, de, amit olvasok az inkább sokkoló, mint érdekes. Az első résznél konkrétan elkáromkodtam magam. A folytatásnál már azt hittem, szépen elindulunk és rátér azokra a kérdésekre, amikre számítottam. Nem, nem jött össze. Annyira... Hm, nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg.

   Az első történetben egy kislány anyja intelme nyomán gyökerestül megváltoztatja a gondolkodásmódját és a felnőttekhez való hozzáállását (a fiatalabbakról nincs szó, nem tudom, ott is történt-e változás). Se valamirevaló magyarázat, se körítés, hanem úgy durr bele, aztán tedd oda kedves olvasó, ahova akarod. Én meg így álltam (amúgy ültem, a villamoson, reggel) és néztem, hogy ez mi a jó ég volt?!
Mindegy, folytatódott egy másik történettel.
   Ha azt mondják, a srác nem kissrác, simán elhiszem. Ahogy ír, amiket gondol, ami történik vele... Áh, kegyetlen! Megbotránkoztató. Lehet, hogy szörnyű ilyet mondani erre, de ez legalább bemutatott egy világot, ami akár valóságos is lehet, hiszem nem tudjuk, mi zajlik bizonyos falakon belül, ámde belegondolni, hogy ilyen megtörténhet egyszerűen szörnyű. Közben meg a történet nincs rosszul összerakva. Legalábbis az elején. Utána új helyre kerülnek, az egyik rosszból a másikba. Tényleg mindenhol ilyen szörnyű az élet? Eljutottam arra a pontra, hogy megint egy szavát nem hittem, elvesztette az érdeklődésem. Már csak olvastam, s arra gondoltam, hova lehet ezt még fokozni.
   Jött a harmadik, egy kislány, ismét. Imádja a nagyapját, a nagymamája és az anyja annyira nem foglalkozik vele, az apja kirekeszti az életéből, de van neki egy személy, akivel jól kijön, aki igazán szereti és hagyja, hogy a lány szeresse, ahogyan csak egy gyerek tudja a nagyapját. Aha, ez így mind szép és jó, csakhogy lesz benne egy undorító csavar, ami után én szépen kikapcsoltam az ebookot és közöltem, innentől engem el lehet felejteni. 
Jó, nem, mert könyvet iszonyú ritkán hagyok félbe, de ez... ez feladja a leckét. 

   Körülbelül a felénél tartok és nem az a bajom vele, hogy hosszú, hanem, hogy megöl. Kiöl belőlem részeket, gondolatokat, ugyan ad helyette újat, azonban azok cseppet sem könnyedek. Azt hiszem, az efféle könyvekből a kevesebb több esetemben, pedig olvastam már kemény témákról szóló regényeket, novellákat, verseket. Áh, nem tudom, tovább merjem-e ma este olvasni...

Kaitlyn Davis: Az aranykalitka 2. fejezet (2. részlet)

 (folytatás)

        Leena olyan tisztán emlékezett arra az éjszakára - ezen az éjszakán szállt fel flörtölő hírneve. A bál során minden fiúval táncolt, arcokra ugyan nem emlékezett, mert mindegyiknek Mikza vonásait képzelte helyébe, mintha vele táncolna, a megmentőjével.
Hónapokba telt, mire lebontotta a falait, hogy ismét nyíltan beszéljen vele, de megérte. Mikza a kötelesség és a becsület embere volt, katona, akinek követnie kellett a szabályokat, ám a szeretet elég erősnek bizonyult, hogy áthatoljon ezeken az akadályokon. 
Végül Leena elmondta neki különleges képességét ő pedig megtanult várni, míg a lány felszínre jön. 
Leena egy lökéssel elrúgta magát a csempepadlótól és felfelé úszott a kékségben, míg arca egyre tisztábbá vált. Ahogy már százszor tette, Mikza benyúlt a víz alá, finoman megfogta és kiemelte a vízből, karjaiban tartotta. A gyertyafényben csillogó barna szemeibe nézve Leena végre megnyugodott. Mikza arcához emelte meleg tenyerét, hüvelyikujjával aggodalommal törölte le a könnyeket eltakaró vizet az arcáról.
De Leena nem akart az öccséről beszélni, még nem.
 - Emlékszel az első találkozásunkra? Hogyan próbáltad megmenteni az életem? 
Mikza elmosolyodott és bólintott, miközben tarkójára csúsztatta a kezét, s hosszú ujjaival beletúrt víztől csöpögő hajába.  
 - Emlékszel a hét másik alkalomra is, amikor meg kellett mentselek, mielőtt bevallottad a titkod?
 - Milyen titkot? - A léány ártatlanságot színlelt még jobban kinyitva amúgyis nagy szemeit. 
- Azt, hogy szereted, mikor a karjaimat köréd fonom - suttogta.
- Szerintem ez soha nem volt titok.
Kezei tovább csúsztak a mellkasán, míg meg nem érintette a vállát, amit lejjebb húzott, mígnem ajkuk összeért. Szíve azonnal megremegett, mintha lebegne és közelebb emelkedett Mikzához, karjai szorosabban ölelték őt. Érintése felkavaró volt, vígasztaló, de még így is lassú tüzet égetett hasában - azt a forróságot, amelyről azt remélte, az idő sem veheti el tőle.  A csókjai voltak az egyetlen, amitől félt, hogy belefulladhat, ezért is ragaszkodott hozzá.
Mikza karjai erősebben átölelték a derekát. Magas volt, sovány, de erős és tökéletesen illeszkedett a lány testéhez. Egymáshoz formálódtak, mint a víz, folyékony kecsességgel. Ahogy mozgott, ő is úgy mozgott vele.
Amikor Mikza elhúzódott, kifulladva követte, de Leena ismerte ezt a mozdulatot. Homlokát az övéhez támasztotta, lélegzetvétele bizonytalan volt a köztük lévő kis helyen, elviselhetetlenül hosszú utat hagyva ajkaik közt, s még hosszabb szünetet. Várta a szavakat, amelyekről tudta, hogy jönni fognak, azokat, melyeket utált, mert tönkretették boldogságuk tökéletes részletét, de azokat is, melyeket muszáj volt kimondani. 
 - Leena...
Visszabillent, úgy, hogy sarka a padlót érintette, hátralépett és pár pillanatig tovább hátrált. Mikza figyelt, várt, de Leena tovább menekült, futott. Saját medencéje mellett elsétálva kilépett az erkélyre az éjszakai levegőbe. Hűvös volt, kellemetlen vizes bőrének és azonnal áthűlt a teste tőle. De a lenti látkép megragadta a figyelmet, amire szüksége volt, amit keresett. 
Da'astiku. Királyságuk fővérosa, Ourthuro. Édesapja arany palotája a hegyvidéki város tetején ült és minden szinttel egyre lejjebb romlott az osztályok színvonala, a nemesek csillogó ezüstbevonatú fennsíkjától a kereksedők bronzfennsíkjáig egészen le a vason és kövön keresztül a tengerig. 
Sokan szerették Da'astiku szépségét, ahogy a napfény visszaverődött fémtetőről fémtetőre, de Leena durvának, túlságosan vakítónak találta ezt a csillogást.A holdfény szebb volt, a csipkézett sziklák szelídnek, a vad tenger nyugodtabbnak látszott. Még a tetők is csillogtak, de nem annyira, hogy bántsa a szemét csak annyira, hogy gyémántként csillogjon, tükrözve a víz csillogó felszínét. 
Ourthuro kemény hely volt. A szigetek meredekek voltak, tele sziklákkal,. melyek széle élesen metsző volt. A szikla amelyen éltek könyörtelen volt, fémércékkel telve, amelyek gazdaggá tették népüket érmekben és ékszerekben, de nem hagytak helyet másnak. Földjük nem tudott élelmet termeszteni, nem tudta táplálni a növényeket. Az éhség és a hőség megkeményítette a polgárokat.
De néha, a csillagok alatt Leena elfelejtette, hogy otthona könyörtelen hely. E selymes zafír alatt talán van helye a szerelemnek.
Mikza mellé lépett, vállára tette a karját, s közelebb húzta magához. Hő áradt ki a bőréből, felmelegítette, leolvasztotta egy Ourthuro-i hercegnő zord külsejét egészen addig, amíg csak egy lányt lett, aki sebzett és elveszett. Leena elernyedt az ölelésében, átkarolta a derekát, s a férfi szilárdságából merített erőt.
 - Ő még csak egy fiú - suttogta.
 - Tudom. - hangja lágy volt és erőteljes. 
 -  Azt hiszem, már nem tudok mit tenni - szólalt meg lassan, de ő is alig hitte el, amit mond. Mégis ez volt az igazság.
 Mikza szíve megállt egy pillanatra. Érezte, ahogy az ütem megáll a fülében, hallotta a sokkot a mellkasában. - Te...?
Hagyta, hogy a szellő beszéljen helyette, de Leena megértette. Sokszor beszéltek már erről, mindig evvel fejezték be a beszélgetést, mondván, nem hagyhatja el az öccslt, nem hagyhatja, hogy erre a sorsjra jusson.
De az idő ellene dolgozott. Már késő volt.
 - El akarok menni - Leena felemelte a fejét, állát a férfi mellkasára támasztva, hogy a szemébe nézhessen.
 - Mikor? - kérdezte.
 - A lehető leghamarabb. Alig több mint egy hét múlva Fayrih férjhez megy, majd apám hozzám, a következő lányához fordul. Mindketten tudjuk egy ideje, hogy az időm fogytán van, hamarosan megyezeik, és ha ez megtörténik, nem lesz menekülési lehetőségünk.
Mikza felemelte a kezét és kezei közé fogta az arcát. Mélybarna szeme az övébe fúródott. Mindig sötétebbek lettek, amikor szenvedély elárasztotta. Most már szinte feketének tűntek.
 - Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Menekültek életét? 
Tekintete a lány arcát fürkészte, keresve az igazságit. Leena lecsúsztatta kezét a férfi hátáról, megfogta, megszorította ezzel hangsúlyozvan igazát.
 - Szeretlek Mikza. Soha nem tudnék olyan életet elviselni, amiben nem vagy benne, ezért futni fogunk, ha ez az egyetlen lehetőségünk.
 - Nem tudok mit adni neked. Kegyvesztett leszek. Nem lesz díszes ruha, fényűző fürdő vagy szolgák, akik segítenek.
 - Nem érdekel - sürgette Leena - Az, ahogy érezzük magunkat, gazdagabb számomra, mint ez az aranypalota.
Háború dúlt a fejében, Leena látta ezt. Egész élete az övé megmentéséről szólt, mindig katona volt, mindig meg akarta védeni őt és mindig az ő szükségleteit helyezte előtérbe. Bizonyos értelemben jobban megszerette őt, de másképpen aggódott, hogy ez lesz az, ami tönkreteszi őt.
 - Mikza - sóhajtott - Kérlek, bízz benmnem. Ha itt maradok, meghalom. Talán nem a testem, hanem a lelkem. Már érzem, ahogy csúszom, megkeményedem. Ezt teszi ez a hely az emberekkel, ezt csinálja az apám, meg kell küzdenünk vele.
A férfi fejét lehajtotta, ajkát finoman a lányéhoz tapasztotta és pillanatog kitartotta azt. Ezúttal Leena volt az, aki visszahúzódott, aki könyörgött, aki szólásra kényszerítette.
 - Hercegnőm - sóhajtott. Leena szíve követte őt. - Igen, tegyük meg a lehetetlent. Dacoljunk a királlyal. Találjuk meg az örök ezüstünket.
Mielőtt befejezte a beszédet, Leena a nyakába ugrott bízva abban, hogy elkapja. A férefi nyakába tettem az arcát, s elmosolyodott, szélesebben, mint valaha, boldogabban, mint bármikor, amire emlékezni tud. Mintha a szíve meghasadna, nem tudja visszatartani a növekvő örömet.
Mikza elkapta, magasra emelte és gondtalanul, szerelemtől megrészegülten nevetett vele. Megpörgette a lány, s hagyta, hogy a ruháján lévő víz az éjszaka levegőjébe szálljon, szétfröccsenjen a szobában, minden csepp egy kicsit dobogott életük dalában.
Megcsináljuk. Megszökünk.
Leena hittebben. A szerelem volt az egyetlen dolog, amit az apja nem értett, ezért el kellett hinnie, hogy ez az egyetlen dolog, amire nem fog gyanakodni.
A szerelem végül is nem az Ourthuri-mód volt.
De távol volt ettől.
Az ő távolságuktól
A szabadságuk kapujában.

(folytatás következik)

Dallamtapad

 Ez a legújabb, bár már régebben is megragadt a fejemben csak most visszatért.

A mese annyira nem fogott meg, szép, szép, de nem lett kedvenc. Egyszer láttam, majd a közeljövőben szeretném újranézni a lányokkal, lassan be kell őket vezetni a Disney világába, eddig nagyon érintőlegesen láttak egy-egy mesét. 

Egy kicsit új, egy kicsit más

 Sziasztok!

Mint azt észrevehettétek, kicsit változott a blog kinézete, bár színvilágában alig történt valamicske újulás. Ez van, ez vagyok én. *karjait széttárja*
No, mindegy, a lényeg, hogy csináltam egy új fejlécet, megvariáltam a blogger nyújtotta lehetőségekből a külsőt és íme lett egy ilyen blogom. 

Remélem, másnak is tetszik, mert szerintem olyan kis szolidan pofás lett. 

Ez, meg az aktuális dallamtapadásom:

 

Skye V. Stokes - Rose Harbor RPG

Skye Virginia Stokes

"Ki-ki a saját életének ördöge, és csinál belőle poklot."

Becenév: Skye Születési adatok: Rose Harbor, 1997.10.31. Faj: született boszorkány Típus: saját Foglalkozás: takarítónő (Crystal Casino) Play by: Amber Heard

Külsõ megjelenés

Van benne erő és vehemencia, ami kisugárzásának ad egy negatívabb töltetet, pedig egyébként, ha valaki ránéz, nem gondolná, hogy annyi baj lehet vele. Vagány csajszi a kopott farmerében, a lazán fűzött bakancsával és az agyon-nyúzott hátizsákjával. Kecsesség árnyalatokban szorult belé, ő az a gyakorlatiasabb típus, akinek van egy fellépési stílusa. Kék szemei igézően hatnak a másik nemre, különleges árnyalatát sokan megdicsérik. Ha rásüt a nap, egészen a baba-kékig szelídülhet, ám, ha elbújik a nap mélykék lesz, akár az óceán közepén a végtelen mélységbe nyúló víz. Szőke haja kissé csapzott, vagy szedett-vedett kontyba csavarja, vagy hagyja szabadon lógni. Smink, ékszerek, ezekkel sem törődik túlságosan sokat. Egyedül a kapott amulettjére a nyakában vigyáz mindennél jobban.

 

 

Személyiség

Jó tulajdonságok:

- egyenes: Szemedbe mondja, ha valami nem tetszik neki, vagy, amit gondol. Olykor ebben segítőszándék rejlik, máskor a nemtörődömség miatt bukik ki a száján, ám attól sosem kell tartani, hogy odabent őrlődik vagy szitkozódik, miközben kifelé mosolyog. Sok esetben azért inkább a jó szándék vezérli ezen cselekedetét, mégis félre szokták érteni. 

- önálló:  Ha teheti egyedül dolgozik, nem akar senkire támaszkodni, mindent egymaga akar megoldani. Nincs szüksége tanácsokra, nem kell neki segítség, de makacssága olykor legyőzhető és mégis elfogadja a felé nyújtott kezet. A csapatjátékosság messze áll tőle, feszélyezi, szívesen bújna ki e teher alól. 

- terhelhető: Nincs az a feladat, amit ne vállalna még be. Képes egyszerre ötfelé fókuszálni, rá lehet bízni nagyjából bármit, mert állja a sarat. Maximum belül csúszik meg, de ettől még ugyanúgy elvégzi a munkát. 

- kedves: Alapvetően nincs vele semmi baj, kedves, aranyos, még mosolyogni is tud. Már, ha valaki hagy neki időt kibontakozni. 

 Rossz tulajdonságok:

- hirtelen: Eléggé szeszélyes és kiszámíthatatlan, de ezt többnyire akaratlanul teszi. Sokszor az érzései vezetik nem a józan ész. Nem ritka nála, hogy az egyik pillanatban még A-t mond, a következőben már B felé tart. 

- bizonytalan: Nem tud konkrét döntést hozni. Legtöbbször másra bízza az irány meghatározását, átadja a felelősséget és a teljes mindent a másikra. Nem bízik saját magában annyira, hogy kiálljon magáért és a nézeteiért.

- félénk, pánikra hajlamos: Gyorsan elveszíti a kontrollt, ha veszélyt érez. Mivel kemény előélettel rendelkezik, nem csoda, hogy lefagy, ha mozdulnia kellene. Kis esetlen, bajba jutni hajlamos a drága. 

- önbizalomhiányos: Soha senki nem mondott neki olyat, amivel erre rácáfolhatna. Vagy legalábbis ő nem emlékszik erre, ellenben a negatívumokat mindig megjegyzi. 

- gyerekes: Éppen azért, mert nem szereti a felelősséget, inkább csak végzi, amit mondanak neki, sokszor nem jól méri fel a helyzeteket és ezekre a reakciója sem mindig a legjobb. Sok tekintetben megragadt a nemlétező felhőtlen gyerekkorban, amit most akar megélni. 

 - befolyásolható: Hiába hiszi, hogy önálló és képes megállni a saját lábán, egy-egy jobb érvvel simán el lehet nála érni, hogy mindjárt ne úgy lássa az egészet, ahogyan eredetileg képzelte.

 

Kapcsolati jellemzők

Nehéz természete miatt könnyebb utálni, mint kedvelni. Feszínes, mosolygós ismerősöket szerzett magának az évek során, és rutinból kezeli a lenézést, meg az elutasítást is, de ez nem jelenti azt, hogy nem bántja a dolog. Nem fél kinyitni a száját (főként, ha van a szervezetében már valami extra), ami számtalan konfliktust szül, de ha a másik fél türelmesebb vele, megvárja, míg lehiggad, megismeri egy kedvesebb oldalát. Lehet Skye-t szeretni, csak nem szabad feladni. Szerelmi élete ezidáig futó kapcsolatokban merült ki, mivel a boszorkányság "átka" és az életvitele semmi mást nem hagyott számára, nemhogy normálisabb kapcsolatot, nyugalmat sem. Elképzelni sem tudja, milyen lehet valaki mellett huzamosabb ideig megállapodni.

 

Skye, a boszorkány

familiárisa: nincs

aktív képesség: Megérzi azok lelkét, akik még nem távoztak el teljesen, vagy ha nagyon földhöz ragadtak még valamilyen okból.

 Az egész boszorkányság dolog fiatal felnőttként robbant be az életébe, addig a környezete és ő maga is flúgosként tekintett a dolgokra, amik a hétköznapjait befolyásolták. Mivel képessége a normális élet lehetőségét szinte maximálisan elvette tőle, kisebb megkönnyebbülést érzett, mikor megtudta, van kiút. Elég szkeptikus alkat, szeretne hinni, viszont nagyon bizonytalan. Annyi biztos, az az amulett amit kapott hatalmas segítség, mert az erejét megköti, elvette tőle a látás azon formáját, amit ő leginkább átokként jellemez. A Redwine családdal került közelebbi kapcsolata, Connor volt az, aki segített neki kezdetben, aztán az öccsére, Zach-re bízta a lány tanítását, hogy ne vesszen el teljesen ezen új tudás birtokában.

 

 

Elõtörténet

Hogy ki Skye? Egy lány, akit még a saját szülei is kitagadtak, mert képes volt szembe menni mindennel, amit a családja rá akart kényszeríteni. Egyszerűen lelépett otthonról, mikor mindössze 16 éves volt és onnantól messziről kerüli a város határában álló gyerekkorát benne töltő házat. Sosem volt egyszerű eset, a baj megtalálta, ha nem, hát megkereste ő maga. Már a magánóvodában is verekedést kezdeményezett, holott szinte járni is alig tudott stabilan. Az édesanyja minden kapcsolatát bevetette, az apja a családi szálon keresztül mozgatott meg mindent, a bentlakásos iskolától a pszichológuson át, mindenhol járt. De ő ilyen. Nem akar rosszat, egyszerűen vonzza a nehéz helyzeteket, amikből nem lehet egy vállrándítással kiszabadulni. Ehhez jött grátisz, amiért aztán el is menekült otthonról, hogy egyre furcsább dolgokat látott, érzett. Olykor valaki ott volt a szobájában, tudta, hogy figyeli, de nem látta az illetőt. Mint a horrorfilmekben a mumus az ágy alatt, a nyíló szekrényajtó mögött. Ha eléggé koncentrál, halvány foltként is be tudja azonosítani, merről jön a figyelem, de ezektől leginkább elmenekült és pocsékul érezte magát akár napokig is. Borzasztóan zavarja a rengeteg megválaszolatlan kérdés, azt se tudja, kihez forduljon és amúgy is, azon kevesek, akiknek el merte mondani, kattantnak gondolta. Egy idő után maga is elkezdett hinni benne, baj van a toronyban, az állandósult fejfájás, a megérzései, a sok-sok nehéz küzdelem elkezdte felemészteni. 17 évesen már alkoholhoz nyúlt, nem telt el nap, hogy valamelyik házibuliban vagy csak szimplán valahol ne nézett volna az üveg fenekére. Így minden elviselhetőbb volt. A legnagyobb kijózanító pofonok első hulláma akkora érte, mikor poénból a barátnője az orra alá dugott egy terhességi tesztet. Ekkor már lassan 2 hete nyomta az ágyat, állandóan szédült, hányingere volt, még inni se ivott szinte. Az az átkozott teszt pozitív lett! Elvetetni már késő volt, a kisfiú élni akart, egészségesen, épen, noha nem természetes úton, de megérkezett a világra. A befogadó szülei már várták, Skye nem is látta őket, a babát is egyetlen pillanatra. Azóta is kattog ezen, kattog a gyerekkorán, rémálmok gyötrik, a képessége mellett ezek elviselhetetlenek. Mindössze két évvel ezelőtt, 23 évesen úgy nézett ki leszámolt az alkohollal örökre, mert rájött, kezdenie kell valamit az életével. Orvoshoz fordult, eljár az anonim gyűlésekre heti kétszer, orvosa tanácsára altatót szed esténként, az élete azonban nem akar rendeződni. Fix otthona nincs, nem is igényli már igazán, megtanult nélküle létezni, haveroknál húzza meg magát inkább, ám a lázadó korszakát szinte teljesen maga mögött hagyta. Annyira van szétcsúszva, amivel még magát ellátja, képes dolgozni, de sok minden nyomot hagyott rajta a múltból, amiktől talán sosem fog tudni teljesen felépülni. Mikor megrezzent a léc a talpa alatt, belépett valaki élete rozoga ajtaján, aki fényt kínált a sötétben. Így került kapcsolatba a Redwine családdal, s elfogadta a felé nyújtott kezet. Bizalmatlan volt, lehetetlennek tartotta, hogy a valóság ennyire sokszínű, de kis időt adott magának, hogy megszokja az új helyzetet. Boszorkány. Milyen furcsa szó, mennyire nem passzol hozzá. Ennek ellenére igyekszik megérteni lénye ezen részét, melyet ezidáig egészen másnak gondolt.

Közeli rokonság

Mr. & Mrs. Stokes - született boszorkány -  szülők

Zachary Redwine - Rose Harbor RPG

Zachary Redwine

"Az ember legszigorúbb kritikusa nagyon sok esetben saját maga."

Becenév: Zach

Születési adatok: Rose Harbor, 1994.08.17. (28 év)

Faj: született boszorkány

Típus: keresett

Foglalkozás: pub tulajdonos (Old Harbour Pub)

Play by: Brenton Thwaites

Játékos: Lyn

Külsõ megjelenés

Magasra nőtt legény, de szerencsére a plafont feje búbjával nem érinti, amolyan középátlagot képvisel a maga 185 centiméterével a férfiak közt. Szeme színe és hajáé egyaránt sötétbarna, de olyannyira, hogy egyes fényviszonyokban feketének tűnnek. Megjelenése amolyan lazán elegáns, sokszor látni ingben, amit egy farmernadrággal és sportcipővel kombinál. Középpontban nem szeret lenni, inkább elvegyül a tömegben, de ad magára, abban nincs hiba. Avval is tökéletesen tisztában van, mely alkalmakra, mi a dresskód és csak annyit mondhatok, nem áll neki rosszul az öltöny.

Személyiség

Jó tulajdonságok: 

- önálló: Nem igényel segítséget, sem társaságot ahhoz, hogy boldoguljon, legyen szó a magánéletéről vagy a munkájáról. Képes egymaga megoldani a problémáit. 

- kitartó: Ha kitűzi a célt, több akadályon is átküzdi magát, nem adja fel az első kudarcnál. 

 - maximalista: Nincs lehetetlen, félmegoldás, vagy "így sikerült". Amibe belefog ott odateszi magát száz százalékban. Ha úgy érzi, valami nem lett a legjobb, nekifut inkább újra, de a magas elvárásait meg kell haladja az adott dolog, esemény, bármi. 

 Rossz tulajdonságok: 

- makacs: Akár egy öszvér. Ha valamit eltervez, nem elég, hogy a legjobban akarja megvalósítani, még ragaszkodik is hozzá. Vélemény, cselekedet, bármiről legyen szó, kiáll érte, nehéz megmásítani az elképzeléseit. 

 - forrófejű: Nem ugrik az első szikrára, egészen jól vissza tudja már fogni magát ezen a téren, viszont ha eltalálják valamelyik gyengepontját, a gránát nem szól akkorát. Szinte látni, ahogyan gőz árad ki a füleiből, paprikavörös feje mellett két oldalt. Nehezen enged, mivel makacs természet is, ám ha hagynak neki némi időt lehiggadni, egészen gyorsan összeszedi magát. 

 - tapintatlan: Nincs túl jó érzéke a finomkodáshoz. Nem bunkó, azért annyira nem vészes a helyzet, viszont sokszor mond ki olyat, ami talán nem illik teljes egészében abban a formában hangos szavakhoz. A helyzeteket se feltétlenül jól méri fel, elég necces olykor az alkalmazkodása, na.

Kapcsolati jellemzők

Mivel vendéglátásban dolgozik, óhatatlan, hogy emberekkel érintkezzen, s kisugárzására a pozitivizmus jellemző, alapvetően jó kedélyű ember. Felületes, mindennapokat érintő beszélgetésekben jártas, mélyebb dolgokról annyira nem beszél, a magánélete pedig egyenesen tabu. Még azokat is nehezen avatja be, akik közel állnak hozzá. A család összetartó erejét nem vitatja, kiveszi a maga részét mindenből, míg némi szabadságot is kap cserébe. Az önállóságából nem enged, néha muszáj kitörnie a kötelességei hálójából. Legközelebb talán a bátyja áll hozzá, kölyökkorától felnéz Connorra, sok mindenben kikérte a tanácsát és segítette olyanná formálni, amilyen most. Romantika terén a kezdeményezőbbek közé tartozik, eléggé kitartó, ám, ha viszonzásra lel hajlamos egy kissé meghátrálni, passzívabbá válni, bár figyelmességéből szerinte akkor sincs hiány.

Zach, a boszorkány

Büszke rá, hogy minek és hová született. A Redwine koven erejében hisz, kiveszi részét az ezzel járó kötelességekből, ám szívesen tér saját útra. ha a mágiáról van szó. Kísérletező típus, szereti feszegetni a határokat, néha kikacsintani nem épp helyes irányba, talán éppen emiatt értette meg részben Hailey tettének miértjét, és talán egyike volt azoknak, akik a legtöbb támogatást nyújtották a családból a magának nehéz utat választó lányt. ő maga is táncolt már a perem szélére, aztán mégsem úgy sült el a dolog, ezt utólag nézve nem is bánja. Képessége a jövővel kapcsolatos, de mindössze néhány másodperc, egy-két perccel korábbiak a megérzései, nem lát konkrét képeket, hangokat sem hall, egyfajta érzelemhullám áramlik át elméjén, amiből megtanulta kikövetkeztetni, miről is lehet szó. Persze, van, hogy nem jön be a dolog. Az állatokat nem kedveli különösebben, a fiatalon hozzá csapódó Whisky azonban azonnal felkeltette figyelmét, érezte a vonzást kettejük közt és hamar ráébredt, az ő familiárisa a kis vörösbegy, aki azóta is állandó társa.

 

 

Elõtörténet

  Másodszülöttként látta meg a késő nyári napvilágot. Családja híres és nagy múltú, ezzel nem kis nyomás nehezedett szinte már születése pillanatától a fiúra. Azért mindig igyekezett eleget tenni kötelességeinek, tanult ahogyan elvárták tőle, minden fronton a tőle telő legjobbat nyújtotta, ám a nyomás és a megfelelés rányomta bélyegét az életére, olyan mértékű maximalizmus alakult ki benne, ami szinte már beteges mértékeket is tud ölteni. Édesapjától örökölte ezt a "rögeszmés tökéletességet", pedig bátyja sokkal jelentőségteljesebb céltáblát hordozott, mint ő. Kiváló eredmények, fullosan megírt beadandók, makulátlan diploma. Ez mind ő. Az egyetlen, ahol félresiklott a dolog, a családja alapkövében rejlik, ő ugyanis a boszorkány létet nem akarta minden elé helyezni. Számára fontos egyfajta szabadság az életében, ezért megpróbált 50-50-ben megfelelni mindkettőnek. Kitanulta a boszorkányság legalapvetőbb, legfontosabb pontjait amennyire korlátai engedték, bár voltak lázadó pillanatai, mikor tovább kísérletezett. Ezen életszakaszáról nem szívesen beszél, habár ettől függetlenül gyakran töpreng el azon, miért nem fejleszthetné tovább, az egykor kudarcba fulladt tanulmányozáson alapuló tetteit. Valahogy mindig oda lyukad ki, megvan az oka annak, hogy mégis a helyes úton maradt, noha kíváncsiságát teljesen sosem vetette el. Nem sok mindent hagy félbe az életében, ám ez egyike volt azoknak, amit hagyott kudarcba fulladni. Nagy hatással volt rá, megváltoztatta a világnézetének egy részletét, szabadabbá tette. A várost nem hagyta el,holott megfordult fejében, sokkal inkább saját lábára állt, megvette a kiszemelt helyet a kikötő sétányán. Így lett tulajdonosa egy remek kis csehónak, ahol nem az alja viselkedésé a főszerep, sőt különösen ügyel a rendre, a fegyelemre, viszont szívesen tölti ezzel mindennapjait, emberként, emberien, egyszerűen. Nem derogál neki a kiszolgálás, ahogyan a néha igencsak elszállt egyének kipenderítése sem. Jófiú, aki tud kemény is lenni. Familiárisa pedig állandó társ ebben, a kocsma egyik égköve, aki sokszor időzik a számára kialakított "luxus kalitkában", ami nincs szem előtt, ám nem is feltétlenül rejtőzködik a vendégek elől. Ha nem itt, akkor a raktárból nyíló aprócska dolgozószobában vagy odakint, a kocsmához szigorúan közel repked. Otthon szintén szabadon jár-kel, de sosem hagyná magára Zach-et, azon ritka alkalmak kivételével, mikor a férfi olyan helyre utazik, ahová nem viheti magával. Ettől függetlenül gyerekkora óta vigyáznak kölcsönösen egymásra, szinte már idejét sem tudják, mióta tart szoros kapcsolatuk. Más állatoknak azonban nincs ekkora szerencséje. A macskákat kifejezetten utálja, a kisebb testű kutyák számára patkányok, a térd felett kezdődő kutyákat megtűri ugyan, de ő maga sosem tartana. Nagyjából semmilyen állatot nem tartana, Whiskey-re sem úgy tekint, egyértelműen társként.

Közeli rokonság

Dominic Redwine - boszorkány -  édesapa, Redwine-koven vezetője 

Connor Redwine - boszorkány - bátyj 

Marcus Redwine - boszorkány - nagybátyj 

Hailey Redwine - boszorkány -  unokahúg 

Olivia Redwine - boszorkány -  unokatestvér 

Adrian Redwine - boszorkány -  unokatestvér 

Melody Redwine - boszorkány -  unokatestvér

upsz...

 

coming soon... 

Meg még lett egy-két ilyen is: 

Megihletnek

 Összegyűjtöttem néhány képet, ami megtetszett és ötleteket adott akárcsak egy-egy jelenethez, vagy valami újhoz. Igazából ez inkább nekem számít, de gondoltam, megosztom veletek is.

 

Benjamin Flanagan - Rose Harbor RPG

 

Benjamin Flanagan

"Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál."

Becenév: Ben
Született: Washington, 1999.08.22.
Faj: ember/alapító
Foglalkozás: egyetemi hallgató (molekuláris biológia szak)
Play by: Cody Christian 

Külsõ megjelenés

Külső megjelenésében erősen dolgozott a Flanagan vér, ugyanis sok tekintetben az édesapjára ütött. Sötét haj, világos arcbőr, ezt látják azok, akik rá néznek. Az elmúlt években leszokott róla, hogy teljesen leborotválja arcszőrzetét, így a minimum az egy erősebb borosta nála, de van, hogy tovább is hagyja nőni egy kicsivel. Magassága átlagos, kiállása férfias, határozottságot sugall és némi magambiztosságot, habár utóbbi olykor kisebb bizonytalanság miatt háttérbe szorul. Szeme színét anyjától örökölte, legalább ennyi jutott arról az ágról is. Tetoválása nincs, egyszer talán lesz, nem zárkózik el tőle. Van egy kisebb heg a térdénél, anno volt egy kisebb balesete, de az már olyan rég volt, szinte nem is emlékszik rá. Öltözködése korához illően semleges, nem fordít rá különösebb figyelmet, de tudja, mikor hogyan illik megjelenni és néha csak úgy a hétköznapokon, egy-egy egyetmi tanítási napon például magára ölt egy inget is.

 

Személyiség

Jó tulajdonságok:

- erős: Kitartó, erős, legyen szó egy jól irányzott jobb horogról vagy átvitt értelemben némi odamondásról. Nem hátrál meg, bátorságával erősíti az amúgy sem kicsi akaraterejét. Van benne egy stabilitás, az a biztos pont, amit nem csak ő, hanem a számára fontosak is ugyanígy használhatnak. Van benne energia. 

- eszes: Ez talán az egyetlen olyan jó tulajdonság, amit elismer, hogy apjának köze lehet hozzá. Szívesen tanul új dolgokat, átlát helyzeteken és van benne annyi kitartás, ami mindehhez elengedhetetlen. Forognak azok az agyi fogaskerekek rendesen, olajozottan. 

- kitartó: Szeret célokat kitűzni maga elé és mindent megtesz azért, hogy ezeket elérje. Elégedetten tud hátradőlni néhány percre, aztán újabb ötlete támad és kezdődik minden elölről. Nincs olyan, hogy feladás, nem szerepel a szótárában, ellenben képes kompromisszumot kötni. 

- mosolygós: Jókedélyű, kedves, árad belőle valami pozitív kisugárzás, amit mások is  megéreznek. Ő alapvetően szereti az életet, igyekszik másoknak is feldobni, ha lehetőse nyílik rá. 

Rossz tulajdonságok:

 - törtető: Ambiciózus alkat, tele tervekkel, amik nem épp elérhető apróságukról híresek. Ezekért teljes erőbedobással küzd a végsőkig, célokat tűz ki maga elé, hogy egyre feljebb és feljebb jusson, ha nem is karrierútjában a jövőben, legalább saját szemében. Ez a minimum elvárása. 

- harcias: Kiáll az igazáért, sokszor emeli fel miatta a hangját, kezdeményez konfliktust ebből kifolyólag, de nem esik nehezére visszaadni, ha netán megelőznék benne. 

 - kissé ügyetlen: Az, hogy kiesik a kezéből ez-az még elmegy, de a sportban is sokszor kispadra száműzik, mert  nagy túlzással, de a saját lábában képes orra bukni. Aki ismeri, egészen jól hozzászokott, ám mivel ő igyekszik maximálisan teljesíteni, egész életében bosszantani fogja ez a gyengeség.

 

Kapcsolati jellemzők

 Ember kompatibilis, nincs benne igazán komoly előítélet és jól ki is jön másokkal, ellenben, ha negatívan közelednek felé, vagy számára fontos személyt ér atrocitás akkor torokra megy, mint egy rottweiler. Szóval képes hamar felkapni a vizet, de nem a viták mestere, inkább az elkerülésé, habár totálisan árad belőle, legszívesebben lekapná az illető fejét a helyéről.  Tisztelettudó, tudja kivel hogyan kell beszélni, jól válogatja meg a szavait és képes helyén kezelni a dolgokat. Két lábon áll a földön, ami azért nem zavar bele az elnagyolt terveibe feltétlenül, de nem mindent oszt meg azonnal például az egyik professzorával, ami az eszébe jut.  Szerelmi kis életszerűsége eléggé vérszegény. Voltak randijai, volt rövidebb, valamivel hosszabb kapcsolata, de nem az erőssége utóbbi, talán, mert még nem is érzi szükségét, hogy konkrétan ilyesmivel foglalkozzon. Nem nőcsábász, ellenben ha a lány felkelti az érdeklődését és az sem utasítja el közeledését, akkor képes teljes erőbedobással azon lenni, elnyerje a szívét. Mint egy pár féfi tagja kedvesnek, gondoskodónak mondanám, amolyan úriember, aki néha kibillen a lovagi szerepből, de nem hűtlenség értelmében, arra képtelen lenne.

Ben, az ember

Mint alapító család sarja, muszáj volt megtudnia, mi minden rejtőzik a felszín alatt. Talán még évekig fog tartani, hogy rendesen feldolhozza ezt az információt, ám ennek ellenére úgy érzi, pont eleget kapott belőle. Alighanem, ha jobb kapcsolatot ápolna az apjával, érdeklődőbb is lenne annál, mint amennyire az, ám jelenleg ez is afféle kötelesség számára, amellyel együtt kell élnie. Hogy hogyan viszonyul a természetfelettihez? Amennyire lehet, kimarad belőle, bár azzal tisztában van, ez a végtelenségig nem mehet így, előbb-utóbb muszáj lesz lépnie. Mivel öccse is elérte a kort, hogy beavatódják a világ sokszínűsgébe, Benben kialakult egy még a korábbinál is erősebb védelmi ösztön, szeretné, ha Jackson kimaradna ebből, de pechjére a srácot sokkal jobban vonzza a dolog, mint őt valaha is ezidáig. A háttérből igyekszik egyengetni az útját, mindeközben az emberek közt megállni a helyét és felkészülni mindarra, ami még előtte áll.

 

Előtörténet

Hogy milyen érzés azzal a tudattal felnőni, hogy te tulajdonképpen ott sem kellene legyél? Benjamin érkezése túlságosan is korai volt, egy baleset, aminek következményeként napvilágot látott azon a bizonyos augusztusi napon és ennek nyomát mindmáig viseli. Christopher Flanagan, a pedáns diák, az ambiciózus fiatal felnőtt, a kiváló alapító, az apa... Oh, pardon, utóbbit jobb lenne kihagyni a  felsorolásból, noha az évek múltán igenis büszke lehet a fiára, akire talán nem hogy akkor, sohasem vágyott igazán. Mindegy is, lényegtelen, hiszen a gép ezt dobta és a kisfiúnak úgy kellett felnőnie, hogy tulajdonképpen csak álmodozhatott más kölykök boldog családi idilljéről. Azért megállta a helyét, bebizonyította, megvan a magához való esze, a talpraesettsége és kitartásból sincs benne hiány. Mindent hamar kezdett, ráérzett dolgokra, az iskola néninemű túlzással élve játszótér volt számára. Annyira hajtotta  a bizonyítási vágy, s teszi ezt mind a mai napig, hogy állandóan kis altatós fiolák sorakoznak a szekrényében, ne pörögjön túl, képes legyen néha relaxálni is. (Ám erről nem beszél, maradjon is kettőnk közt,. rendben?) Sokat számított élete több szakaszában, hogy apai jelenlét híján, anyai támogatással nőtt fel, abból azonban extra mennyiséget kapott, amit Ben nem bánt egyáltalán, kivéve, ha olykor elszaladt vele a ló.  Ő volt a támasz, aki elintézett mindent, helyrehozott necces dolgokat, és elintézett bármit, amit a fia kiejtett a száján. Természetesen mint minden kamasznak, neki is volt lázadóbb korszaka, bármilyen nehéz ezt mai fellépését figyelembe véve elképzelni, pedig azt is tökéletesen tudja, melyik lépcsőfok nyikorog a leghangosabban, önkéntelenül hagyja ki mind a mai napig. El kellett telnie pár évnek, mire valóban hálát tudott érezni, felismerte mennyit dolgozott az anyja, hogy mindkét szülő lehessen egy személyben. Éppen emiatt, már korábban, tudatalatt is igyekezett büszkeséget okozni neki, tanult, figyelt, olykor egészen kemény célokat tűz ki maga elé, mert ha ezeket eléri, önmagának is bizonyít, és neki is. Plusz ott az apja, aki egyszer csak mégis fiának akarta tekinteni, és nem tudta hová tegye, miként álljon hozzá. Nagyjából a "sehogy" jött be elsőre, és sok-sok időnek kellett eltelnie, hogy valóban nyitni merjen felé, legalább részben. Mert mégis az apja. Azért azt, hogy elmenjen egy úszóversenyre szurkoljon neki nem lett elvárás, sőt, a gimi befejezésének napján se tört volna össze, ha nincs ott a tapsolók közt. Valahogy az "apa" se jön a szájára, inkább szólítja "Chris"-nek, ezzel is valamilyen szinten lázadva ellene.   Az alma nem esett olyan messze mégsem a fájától, sok dologban hasonlít rá, örökölt tőle hajlandóságot a tanítással kapcsolatos pályára is, habár tovább ment a gimi szintjénél, egyetemi tanári professzor akar lenni, ha egyszer "nagy lesz". Erre gyúr minden nap, ez most a legfontosabb cél az életében. Nem ment azonban messzire, minden reggel beül az autójába és sokszor este ugyan, de hazaér, nem akart kollégiumba menni, se túlságosan messze, holott lett volna lehetősége rá. Ez a város azonban úgy vonzza akár a mágnest, majd talán később, ha már kezében a diploma "kupac", másképp fog tekinteni a jövőjére. Az is közrejátszik döntésében, anyja sem szeretné elengedni még őt, és ez az ok elég erős érv maradása mellett, az egyetem elvégzése után lesz alkalma újragondolni, mit szeretne a továbbiakban.

 

Közeli rokonság

Rose Green - ember -  édesanya

Christopher Flanagan - ember -  édesapa 

Jackson Flanagan -  ember - testvér (öcsi)

Abigail Flanagan - ember -  unokatestvér